Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

42 Dr. Daxer György. bánnunk ugyanezon okból pl. az ide tartozó greifswaldi iskolával is. (Cremer H., Schäder E., Lütgert V., Bornhäuser Κ., Dunkmann Κ. stb.) De szólanunk kell még ezen kivül a liberális és a közvetítő theologiáról már csak azért is, mert a Ritschl által háttérbe szorított irányuknak a jelen korban is voltak jeles képviselőik, akik Ritschlnek a positiv theologia mellett is tekintélyes ellenfelei voltak. Azután ők valamint közvetlen elődeik oly jellemző állást foglaltak el épen a mi kérdésünkben, hogy figyelembe vételük feltétlenül szükséges. Hogy végül mindezek előtt első helyen a 19. századbeli theologia atyjának és úttörőjének, Schleiermachernek álláspontját is előadjuk, tán indokolásra sem szorul, ha tudjuk, hogy még a jelenkori különböző irányú theologusok is mind többé-kevésbé az ő befolyása alatt állanak. Mindezek alapján a következő theologusok és theol. irányok figyelembe vételével s a következő fejezetekben fogjuk az ujabb theologusoknak a megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonyára vonatkozó állásfoglalását rajzolni. Tárgyalni fogjuk 1. Schleiermacher álláspontját, azután szólunk 2. a közvetítő és 3. a liberális theologia képviselőiről ; majd foglalkozunk 4. Ritschllel ós az ő iskolájával, és végül 5. a positiv theologiával, annak különböző árnyalataival és 6. legújabb elágazásával, Seeberg R. modern positiv theologiájával. I. Első fejezet: Schleiermacher Fr. Dániel (1768—1834)*). Schleiermacher jelentősége nemcsak a 19. századnak, hanem még a jelenkornak theologiájára is nagy befolyást gyakorolt. Elődeihez ós kortársaihoz viszonyítva pedig theologiájának jelentősége egyrészt az volt, hogy kimutatta a vallás önállóságát és függetlenségét, mert az az ember életének egyik lényeges megnyilvánulása. Másrészt pedig a mellett, hogy a keresztyén dogmatika egyházi jellegét megint hangsúlyozta, az emeli ki őt kora rationálismusából, hogy a keresztyén vallásosságtól megkövetelte, hogy benne minden a nazarethi Jézus által szerzett megváltással álljon vonatkozásban. Ő tehát a Krisztust helyezte megint a keresztyén hit középpontjába. Ez mindjárt abból is kitűnik, hogy a megváltást megint ogészen a Krisztus művévé tette. Csak ő benne valósult *) L. Luthardt i. m. 3G4 sk. 1, ahol azonban csak Schleiermachernek a kiválasztásról szóló tanáról van szó hires értekezése alapján és 371—373. 1. De itt sem jut Schleiermachernek kérdésünkben elfoglalt álláspontja teljesen kifejezésre. Bensow i. m. 51. sk. 1. szintén nem mond többet róla, sőt még rövidebben végez vele. L. Herzog-féle realencyklopaedia 3. kiadás (= H. R. E.) XVIII. köt. 587. skk. 1. (Kirn Ο.).