Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltoltfág t's az egyéni felelősség tudatának viszonya. 41 befolyása halála után bizonyára egyénisége hatásának elhomályosulásával már kezd gyengülni és theologiája háttérbe szorulni. Nem hiába nevezte őt Harnack egyházi atyának (V. ö. Frank-Grützmacher i. m. 447. 1.) De amily mértékben Ritsehl genuin tana háttérbe szorul, ugyanoly mértékben szabaddá lesznek iskolájában az egyénisége által lekötött erők s kezdenek kibontakozni és érvényesülni. Nem véletlen tehát, hogy legújabban Troeltsch E. egy uj iránynak, a vallástörténeti iskolának lett a megkezdője (L. erre vonatkozólag értekezésemet a Theol. Szaklap IV. 1906. évf. 2.-4. sz.). Az ő irányával felszabadultak azon liberális erők, melyek Ritschl iskolájában le voltak kötve, míg Wendtről meg azt lehet mondani, hogy ő alkotja az átmenetet a liberális tradíciókat felelevenítő vallástörténeti irányhoz. Azonban sajnos, hogy a vallástörténeti iskola programmkijelentéseken túl eddig még nem ment. Troeltsch antisupranaturalismusával szemben az iskola konservatívabb tagjai közelebb jutnak a positiv theologia supranaturalismusához. Éi bár Ritschl iskolájában mindig megvolt az u. n. jobb szárny (Kaftan Gy., Häring Τ., Reischle Μ., Kattenbusch Ν. stb.), most mintegy a lekötött positiv erők felszabadulásakép jelentkeznek oly theologusok is, a kik a positiv irány felé alkotják az átmenetet. (Kirn Ο. Kaftan Τ.). Másrészt a positiv theologia soraiban is uj csoportosulást lehet észrevenni. Ezen mozgalom itt Seeberg R. nevéhez fűződik, aki a positiv theologia erlangeni ágából kiindulva (bár (Dettingen tanítványa is volt) a keresztyén egyház tanának positiv örök elemeit meg akarja őrizni, de az evangéliomot a modern kor követelményeihez képest kívánja hirdetni ós kifejezni. Ο maga modern positiv theologiának nevezte irányát. És már is több törekvő fiatal erő sereglett az ő zászlaja alá. (Grützmacher R. H., Beth K., Girgensohn K., Kropatscheck Fr. stb.). Az ujabb theologusok csoportosulásának ezen rajzából világos, hogy feladatunk megoldása céljából az ujabb theologusoknak a megváltás és az egyéni felelősség tudatának viszonyát illető álláspontja rajzolásánál szólnunk kell Ritschl iskolájáról és nem hagyhatjuk természetesen figyelmen kívül magát Ritschlt, az iskola mesterét som. Szólanunk kell azután a velük szemben álló positiv theologia képviselőiről és pedig azon időtől fogva, amely a jelenkori theologusok megértéséhez szükséges, valamint lehetőleg tekintetbe véve minden árnyalatát (repristinálók, biblikusok, erlangeni iskola, reformátusok, modern positivok), amennyiben képviselői a mi kérdésünkben nyilatkoztak. Amint azonban ezen állásfoglalás hiánya miatt a modern theologia részén a vallástörténeti irányt figyelmen kívül kell hagynunk, ugyanígy kell majd