Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál
A megváltoltfág t's az egyéni felelősség tudatának viszonya. 39 (a reformáció illetőleg 1648 óta) vagy a 19. század theologiájának kérdésünkben való állásfoglalása sem az, amit elő akarunk adni. 1) Mi csak azt akarjuk kutatni ós leírni, mily álláspontot foglaltak el kérdésünkben az ujabb theologusok. Ezek alatt pedig értjük a jelenkori rendszeres theologiának képviselőit, akik a mi kérdésünkben állást foglaltak, még pedig nem csak azokat, akik ma is élnek, hanem azokat is, akik bár meghaltak már, még szinte élő, közvetlen befolyást gyakorolnak nemzedékünkre. Természetes, hogy annyiban, a mennyiben ezen jelenkori theologusok állásfoglalásának megértése szükségessé teszi, tekintetbe vesszük a mult tlieologusait is. Ha így fogjuk fel feladatunkat ós körülnézünk a jelenkor theologusainak sorában, legelőször is egy nagy csoporttal találkozunk, melyet az a kötelék fűz össze, hogy egy theologust vall mesterének. Ez a theologus. aki körül és akivel szembon még ma is a legtöbben állást foglalnak, Ritschl Albrecht. Amióta fellépett, egészen más lett a theologusok csoportosulása, mint az előtt. Addig meg lehetett különböztetni a liberális, a közvetítő és a konfessionális theologiát; s ez irányok ha más-más tekintetben is, alapjukban véve mind, Schleiermacher theologiájában gyökereztek, bár egyenként megint különféle árnyalatokat egyesítettek magukban. Ritschl fellépése nagy forrongást idézett elő és alaposan felkavarta e különböző irányokat, ü maga tudta és önérzetesen hangsúlyozta is, hogy az ő theologiája nem illik bele az eddigi theol. irányok kereteibe. ) És tényleg be is következett, hogy ő a szó szorosabb értelmében csinált iskolát, mint pl. Schleiermacher. Tanítványait részben a régi irányok fiatal törekvő híveiből toborozta és így nagy mórtékben sikerült neki a régi irányok helyébe a maga iskoláját ültetni. A liberális theologiát, képviselőinek, mint Biedermann vagy Lipsius, 3) értékes munkássága ellenére is majdnem teljesen ') Erre nézve I. Gass, Frank G., Dorner stb. majd a következők műveit: Landerer: Neueste Dogmengesch. 1881. Schwarz Κ Zur Gesch. der neuesten Theol. 4. kiad. 1869. Magyarra fordította Kovács Albert 1872. Pfleiderer 0.: Die Entwicklung der prot. Iheol. in Deutschi, seit Kant. 1891. Kahnis: Der innere Gang des deutschen Protestantismus. 3. kiad. 1874. Frank F. R Gesch. u. Kritik der neueren Theologie insbesonders der systematischen seit Schleiermacher 1894. 4. kiadásában a jelen korig folytatta Grützmacher R. Η. 1908. Seeberg R. Die Kirche Deutschlands im 19. Jahrhundert. 1903. Magyar nyelven megjelent egv tanulmány Dr. Szlávik Mátyástól: rA legújabb theologia történetéből." 1887. !) ..Die christl. Lehre v. der Rechtfert. u. Versöhn." III. kötete előszavában: „Übrigens aber meine ich . . . es deutlich genug gemacht zu haben, dass meine Theologie in dem Fachwerk der bisher üblichen Parteieinteilungen keinen Platz findet." s) Lipsius később maga is Ritschl befolyása előtt sok tekintetben meghódolt. L. pl. Seeberg i. m. 253. 1.
