Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Erdős József dr -tól: A szarvazott Mózes

A szarvazott Mózes. Sokan elragadtatással szemlélik és méltán, Michelangelónak a római San Pietro in Vincoli-templomban levő óriási márványszobrát, mely a szarvazott Mózes hatalmas alakját ábrázolja. Mellőzzük ezúttal e remek műalkotás becsének és varázsának méltatását s aesthetikai jellemzését, a mi úgyis kevésbbé tartozik e szaklap keretébe; hanem szólunk ám annak a szoborműnek arról a historiaellenes kifejezéséről és „szarvas" hibájáról, a minek az oka egyenesen philologiai tévedésből és onnan is származott, mivel a lángelméjü mester nem is gondolt arra, hogy alakításánál mily nagy hasznát vehette volna a philologiai akribiának. Az a kérdés nevezetesen, hogy Michelangelo, a Mózes megábrázolásához honnan vette a fejen levő szarvak alkalmazásának az eszméjét? Erre feleletül azt válaszolhatná a historikus, hogy már réges régen valamikor, az egiptomi és libyai pogányistenségnek Amónnak (egipt. Άμονν vagy 1<4μμηνν Herod. 2, i

2., héb. Jer. 46, 2

5., "Αμμων, lat. Aramon) a képein és szobrain előfordultak a kos-szarvak, annak a kiábrázolására, hogy ez az istenség a tavaszi nap symbolumaként a kos jegyében tűnt fel az égboltozaton. Ám a görögök, a kik Ámónt Zeusszal hasonlították össze, tudomásom szerint nem alkottak a nemzeti szellemmel összhangzásban levő specialis „szarvazott Zeus"-szobrokat, a mi azt igazolja, hogy az eszményekért rajongó görög művészek agyát és vésőjét nem elégítették ki Sem és Cham fiainak a szarvakhoz, illetőleg a kos-szarvú Ámónhoz fűződő képzetei, mivel ők a szarvakban nem találták meg az aesthetikai szépség kifejezését. Tovább menve azt látjuk, hogy Daniéi lángszózatú világproféta az ő jövendőléseiben (8. r.) úgy útal Filep makedoniai király világhírű fiára és utódjára Nagy Sándorra és az ő birodalmára, mint a két szeme közt levő bámulatos szarvk\

7&\ öklelődző bakr&, a mely az Ulai folyóvíz mellett a két szarvú kost, t. i. a perzsa birodalmat földre tiporja és megtapodja. A bak szarva alatt a próféta érti magát Nagy Sándort, a kit a keleti világ symbolizáló nyelven „a szarvazott" azaz ,a hatalmas' néven nevezett. A makedoinai monarchiából Theol. Sjaklap VII. évf 1