Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. IV.
306 Rafi'ay Sándor. ben találja. Igy szól aztán kora reggelről, három, hat, kilenc, tizenegy óráról, a mely után mindjárt az esteli leszámolás jön. Nem tartom helyesnek, hogy ne a mi időszámításunk szerint tegyük ki az órákat. Az a bibliaolvasó laikus ember nem tudja, mikorra estek ezek az órák. Azt se tudja, hogy a zsidók reggel hattól este hatig számították a tizenkét órát. Azért sokkal helyesebb, ha egyszerűen három helyett kilencet, bat helyett tizenkettőt, kilenc helyett hatot, tizenegy helyett ötöt mondunk. Igy aztán mindenki tudja, mikor fogadta föl a háziúr azokat a munkáscsoportokat. A 16. v. végén álló : sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak, a R.-ban megvan, de a kritikai szövegekből kihagyták, mert sem a legjobb kódexek szövege, sem az összefüggés nem igazolja. Itt valóban nincs is értelme ennek a mondatnak, mert azzal, hogy az elsők utolsókká, az utolsók pedig elsőkké lehetnek, a példázat teljesen be van fejezve. A 17. v. a R.-hoz hiven így szól: És mikor felmegy vala Jézus Jerusálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik. A kritikai szövegekben azonban a χαι nem az εηχεν előtt, hanem az tv ifj ηόώ előtt áll. Jobb is így, mert a παρέλαβε mellett az fv τfj oóif> sokkal kirívóbb, mint az είπεν mellett. Nem az uton vette magához a tanítványokat,^hanem az úton mondotta nekik, a mit mondott. A helyes forma tehát ez: Mikor Jézus Jerusálembe felmenőben volt, csupán a tizenkét tanítványt vette magához s az úton mondá nekik. 21, ,^-ben az ótestamentomi idézet ismét szószerint a LXX.-ból van véve. A revideált bibliában a 8. Zs. 3. versében ezt olvassuk: A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat. Az idézetben ugyanez a mondat így hangzik: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget. Ismét egy olyan idézet, a mely nem egyezik a két fordításban. Ha igazi formáját (a LXX. és a vele egyező Máté szerint) tisztázni akarjuk, elsőbb is meg kell állapítanunk, hogy a görög szövegekben mindenütt αίνο» áll. Ez nem dicsőség (δόξα), hanem dicséret, magasztalás. Arról van szó, hogy a kis gyermekek a templomban hozsannáztak. Erre vonatkozik az alvov szó. Tehát nem is lehet dicsőség, hanem magasztalás. A καταρτίζω azonban nem szerzésre, tehát nem valami új alkotásra, hanem régi alkotás visszaállítására, valaminek a fejlesztésére, tökéletesítésére vonatkozik. Jelen esetben arra, hogy a mit a régi nemzedék elmulaszt, Isten arra az új nemzedéket használja fel. A magasztalást a gyermekek szájával állítja vissza régi erejébe. Ez alapon csak így lehet ezt az idézetet fordítanunk: Kisdedek és csecsemők szájával újítottad meg a magasztalást.
