Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. IV.

A revideált Biblia. 305 A LXX.-ból van véve ez is. Lényegtelen, hogy a LXX. acc. áll ηρός elöljáróval, itt pedig dativus szerkezet van. A fő, hogy az igealak azonos. Ezt a passivumot κολληθ^σεται a revideált szöveg ragaszkodik szóval fordítja. Pedig a ragaszkodás egészen más, mint a mit ez az ige kifejez, κολλάω azt jelenti: összeragasztani két külön tárgyat, a passivumban azt jelenti: társulni valakivel, csatlakozni valakihez. Ezt a jelentést a magyarban is meg kell tartanunk. Sokkal világosabb ós jellemzőbb lesz így^az egész mondat: Elhagyja az ember az ő apját és anyját és csatlakozik az ő feleségéhez és ketten egy testté lesznek. A 9. v. vége a kritikai szövegekben nincs meg. Minden kár nélkül el is maradhat, annál inkább is, mert a bűnt az követi el, a ki elbocsátja a feleségét. S Jézus ettől a bűntől akarja óvni az embereket. A 12. v. nagyon durva a maga meztelenségében. Nem vétünk a helynek se értelme se jelentősége ellen, ha szelídítjük ezt a verset legalább így : Vannak ugyanis heréltek, a kik úgy születtek, vannak, a kiket az emberek tettek azzá s vannak, a kik a mennyek országáért lettek ilyenekké. A szószerű fordítás nem mond ennél többet s csak ízlésünket bántja. A 16. verssel kezdődő ismeretes szakasz elsőbb is szövegkritikai nehézségeket mutat. A R. szövege egészen eltér a kritikai szövegektől. A revisió szorosan a Ree. szövegéhez tartja magát. Így aztán megmarad benne az αγαθέ jelző és az ehhez fűződő kérdés is: τι ιιε λέγεις αγαθόν; Α kritikai szövegekben ellenben ezt olvassuk: Mester, mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek ? Ο pedig monda •. Miért tudakolod te tőlem a jót? Egy a jó! Ha pedig be akarsz jutni az életre, teljesítsd a parancsolatokat. Én úgy látom, ez az igazi szöveg. A revisorok azonban a Ree. szövegét jól fordították. A 29. versben a R.-ban εκαιονταιιλασίονα, a kritikai szövegekben pedig 7ΐολλα:ιλασίοι·α áll. Az egyik: százszorosan, a másik: sokszorosan. Az eltérés tehát az értelmet nem módosítja. A kritikai vizsgálódás azonban az utóbbit igazolja. A 20, j-ben nem gazdaemberről, hanem háziúrról szól az eredeti szöveg még a R.-ban is. A 20, 3-ban nem az áll : hivalkodván a piacon álltak vala, hanem ez: néhány tétlenkedőt látott a piacon állani, vagy egyszerű, de kifejező magyarsággal: a piacon ácsorogni látott néhányat. A 4-ben a ó érv fi δίκαιον nem azt jelenti: a mi igazságos, hanem ezt: a mi megillet, vagy: a mi jár. Az 5. s köv. versekben zsidó időszámítást találunk. Szövegünk az órákat úgy nevezi meg, a hogyan az eredeti-