Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis
280 Ma i ton Lajos. loquitur, ut inconfusas earum proprietates ostendat: communiter ideo, ut asserat unitatem. Alternat vero humana divinis et divina humanis, ut utrumque unius personae indivisumque monstretur." Egyébként a Fiú principaliter Christusnak neveztetik, közvetve pedig az Atya három viszonyából vett jelölésekkel s a trinitas másik két tagjának nevével is meghatároztatik. A Szentlélek directe csak e névvel jelöltetik, (Mt. 28, 1 9.) de indirecte azzal a kegyajándékkal is, melyet oszt, (Luk. 1, 3 5. Ján. 20, 2 Í.) valamint az isteni essentia, operatio, vagy a teremtményekhez való viszony jelöléseivel is, nemkülönben a trinitas másik két tagjának neveivel is. A trinitas minden egyes személyének sajátsága az, hogy egyik sem mondatik a másik helyett sajátlagos értelemben. De közös mindegyikkel mindaz, a mi az isteni essentia, operatio, vagy a teremtményekhez való viszony jelölesére tartozik, a honnan bizonyos is, hogy az egy substantiának trinitasa van. Ε személyeknél is a miség (quid) megfejthetetlen, miként az Istennél magánál, csak a milyenség (quod) magyarázható meg. — 3. Isten nevezetei az öműködését (efficientia, operatio, energia) jelölik, és pedig négy alakban, u. m. a teremtésben, a teremtmények gondviselésében, jövőjük előkészítésében, az előkészített dolgoknak sikerében. Operatioja szerint jő, bölcs ós erős, ki természete szerint, de egyszersmind akaratával hoz létre mindent. A teremtésben tevő, művész, teremtő stb. A gondviselésben segitő, előretudó, mindenható stb. A jövő dolgok előkészítésében út, remény, menedék stb., az előkészített dolgok sikerére vonatkozólag ujjongás, öröm stb. De nemcsak e, hanem az embertől kölcsönzött vonásokkal is jelöltetik az isteni működés, akár a lélekből, (furor, ira, aniina, poenitentia,) akár a testről, (pedes, manus, digiti), akár az emberi cselekvésből vétetnek. (35. zs. 2.) — 4. A teremtményekhez való viszonyból vett jelölések állítók, mint simplex, vetustus dierum, spiritus, primus et novissimus etc., melyek azon módon (összehasonlítás szerint) egy teremtményére sem illenek; tagadók (cum praepositione privativa), mint pl. ingenitus, incorporeus, increatus, immortalis, etc., melyek tagadják Istenben azt, a mi a teremtményben megvan. A jelen világról (de praesenti saeculo) szóló szakasz (II. 1—13.) az I. titulusában adott pontos felosztás szerint rendben szól 1. a világ teremtetéséről, (creatio vei generatio,) mely 3 módon: Isten puszta akaratával, (Gen. 1, vagy akaratával és parancsoló vagy tanácskozó szavával, (Gen. Ϊι3·6·26·) vagy akaratával, szavával és kijelölésével törtónt. (Gen. l, t l. 28·) Ε háromban azt a különbséget látja, hogy a puszta akaratával, vagy szavával is teremtett dolgok újonnan teremtettek, és pedig az első hat napon; a kijelölésével
