Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai" gyűjteménye. 279 Zsolt., Jób, Ecclesiastes és a próféták egyes helyei, vagy egyszerű beszédben, mint a többi szent könyv. Nálunk azért nincsenek ugyanolyan versben fordítva, mert egy dictio sem tartja meg metrumát más nyelven, ha a szavaknak jelentését (vim) és rendjét meg nem változtatja, 5. De ordine scripturarum. A biblia ó- ós új testamentumra oszlik. Az újhoz a négy ev., az apostoli levelek, a Csel., az óhoz a többi irat tartozik. Az ótest.-nak az az intentiója, hogy az újra mutasson rá képekkel és jövendőlésekkel, az újnak pedig az, hogy az örök boldogság dicsőségére gyújtsa fel az emberi lelkeket. Junilius munkájának II. főrésze, vagyis a materialis, vagy tantartalmi rész az I. 11. szerint 3 részre tagozódik, u. m. Istenről, (1. 12—20.) a jelen világról

, (II. 1—13.) a jövő világról. (11. 14—25.) A befejezés (II. 26—30.) általános tudnivalókat foglal magában Az Istenről szóló szakasz elsorolja Isten nevezeteit, melyek 1. az δ isteni lényét, essentiáját, vagy substantiáját jelölik, és pedig principaliter nyolc névvel: Isten, Úr, együtt Úristen, Adonai, Sabaoth, Heli, Heloim, Est. Ezek is azonban Istennek nem felfoghatatlan quidjét, (miségót) hanem quodját (milyenségét) jelölik. Azután (consequenter) a személyeiből, operatiójából, vagy a teremtményekkel való viszonyából vett nevekkel, mint Atya, Fiú, Szentlélek, Mindenható, láthatatlan. 2. személyeit, vagy subsistentiait (hypostasisait), melyeket vagy principaliter nevez meg, mint pl. a Mt. 28, 1

9. keresztelési formulájában, vagy indirecte azon jelzések által, melyekkel lényege, működése, vagy a teremtményekhez való viszonya jelöltetik. A trinitas egyes tagjait is megjelöli külön is a szentírás, pl. az Atyát a Fiúhoz való viszonyában sajátlag, a teremtményekhez való viszonyában egyetemlegesen. Ezen kívül indirecte az δ istenségének lényegére, működésére ós a teremtményekhez, nemkülönben a Fiúhoz ós Szentlélekhez való viszonyára vonatkozó meghatározások is jelölik őt. A Fiú öt módon jelöltetik : egyszer istenisóge domborittatik ki, (Ján. 1, 1

8.) máskor emberisége, (Heb. 1. 2) máskor egyszerre mind a kettő, (Fii. 2, r, 7.) majd a testre is átvitetnek az isteniségóre vonatkozók, (.Ján. 3, 1

3.) vagy fordítva (1. Kor. 2, 8.) „Distincte quidem ideo secundum naturas volt. Az elgörögösödött FI. Josephus nagyzó dicsekedése szerint, mely az egyházi atyák közül is megtévesztett némelyeket, már Mózes és Dávid trimeterekben, pentameterekben és hexameterekben irt ódákat és hymnuszokat. (Arch. 2,16,4; 4. 8. 44; 7, 12 3.) Semmi nyoma azonban, hogy a mi szerzőnk is osztoznék e tévedésben, sőt a „metris hebraicis in sua lingua" kifejezésben a hebraicis jelző nem a nyelvi, hanem a nemzeti charakterét akarja annak a versnek kiemelni. Ha már ezt egyszer meglátta, akkor nem is tévesztette össze a göröggel. (Kihn téved. 391. s köv. 1.)