Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis
278 Ma i ton Lajos. tanításban mind a három osztály megtalálható, a prophetiában az Apokalypsisen kivül nincs középtekintélyű, a proverbialis műfajban pedig nincs tekintélytelen. 3. De scriptoribus divinorum librorum. Ezeket három módon ismerjük meg : a címből és bevezetésből, pl. a prófétai könyveknél ós apostoli leveleknél; csak a címből, pl. az evangélistákat; a régiek hagyományából , 1) pl. Mózesről mondja a hagyomány, hogy megírta a történelem 5 első könyvét, jóllehet a cím ezt nem mondja, sem δ maga nem így referál: mondá az Úr nekem, hanem mintegy másról, így: monda az Úr Mózesnek. Hasonlóképen Józsué (Jesu Nave) könyve is a hagyomány szerint attól íratott, kiről neveztetik, és a Kir. első könyvéről is azt tartják, hogy Sámuel írta. Némely könyveknek épen nem ismerjük a szerzőjót, mint pl. Bírák, Rüth, a Kir. 3 utolsó könyvéét stb. Ez isteni rendelésből történt, hogy megtudjuk, hogy más szentkönyvek sem a szerzőik érdeméből, hanem csak a Szentlélek kegyelméből érték el a tekintély magaslatát. 4. De módis scripturarum. Külalak tekintetében a szentiratok kétfélék: vagy héber metrumokban 2) Írattak, mint a számából) látszólag hiányzó 1 a Siralmak könyve, mely itt Jeremiás neve alatt rejlik, mig a héber kánonban a ketubim közt önálló helyet foglal el. Josephusnál (Contra Αρ. I. 8.) és Hieronymus Prologus Galeatusában még Ruth könyve is egy számot képez a Bírákkal, ezért jön ki a 22, a héber betűk számának megfelelően. Az U-T. kánonikus könyveinek száma 21, az adjuncta 6 (5 kath. levél és Apok.) Ezek megfelelnek Eusebius ' μοίογονιηra-jának és ι j riiiyo^jfru-ja kánoni csoportjának, mert az Apokalypsist mindkettőhöz sorozhatónak tartja, ekkor tehát az utóbbihoz tartozik. (Hist. Eccl. III. 26.) — Érdekes, hogy e felosztás szerint (7 c.) az adjuncta is a kánonban vannak, csakhogy középtekintélylyel, mig a 3-6. cap.-ban ezeket nem számította bele a kánonba. Amott a kritikai, itt pedig az egyházi felfogás érvényesült. A szerző is úgy volt velük, mint a modern kritikusok: a legindokoltabb kétely mellett sem akarta a kánonból végleg kizárni, csak tudományosan megkülönböztetni. Innen a tudományos és gyakorlati elbánás ellentéte A fel nem sorolt nullius auctoritatis iratok a mai apokrifusok mindkét testamentumban, azokon kivül. melyeket mi a két osztályban felsoroltak közül is ide sorozunk. Igy az O-T. ban: Esdrás 3. és 4. könyve; Makkab. 3. k.; Eszter és Dániel könyvének toldalékai, Manasses imádsága stb. Az U Τ-ban egész sereg evangélium, acta, levél, apokalypsis (L. Funk, Hennecke, Tischendorf, Gebhardt, Harnack, Zahn stb. gyűjteményeiben; nálunk Raffay Sándor: Ujszöv. Apokrifusaiban.) Eusebiusnál, az άντι),^γήμ^·α közt u. η. ló.ta és a 3. osztályt alkotó «το ια xtú δνοαεβή. — Érdekes, hogy az újtestamentum sokkal megállapodottabb mint az ó, és teljesen apokrifmentes. ') Természetes, hogy e három forrást nem tartja elégségesnek a mai tudomány a szerzők megállapításához, (Juniliusnak, ill. Paulusnak sem volt elég) ezért újak után néz, anélkül, hogy a negativ eredményeken kivül positiv irányban eddig valami sokra ment volna. *) Különös, hogy az Énekek-énekében, Példabeszédekben, Sapientiában és Sirach fia, Jézus könyvében nem ismeri fel a szerző a verses formát, pedig épen olyan, mint az említettekben, t. i. rhythmicus parallelismus. Hogy a metrumon egyszerűen verses formát ért-e a prózával szemben, vagy görögrómai metrumot, e fölött vitát kezdeni itt ép oly bajos, mint fentebb Hadriánnál
