Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis
272 Ma i ton Lajos. go, ita doctorem dicere non praesumo", bevallja, hogy „excusantemque nie diu usque ad editionis impudentiam compulisti". Két könyvben tette, kérdések és feleletek alakjában, melyeket hogy a leírók össze ne írjanak, a discipulus kérdései elé odaírta mindig a görög J, a magister feleletei elé a görög Μ betűt, azért görögöt, hogy a latin írásba minél kevésbbó olvadhasson bele. Szerénységében az evangeliumi özvegyasszonyhoz hasonlítja magát. Neki sincs több e két csekélységnél, ez is kölcsönzött; mikor tehát ezt az Űr perselyébe veti, mindenét odaadja. — Ez a mentsége, de ez az érdeme is. Ε prologus adataival kapcsolatban több kérdést tisztázhatunk e kis mű forrásaira és keletkezési körülményeire vonatkozólag. Igy első sorban a Paulushoz való viszonyát. Ez a Paulus, kinek biographiáját s e műhöz való viszonyát Kihn is bőven elmondja, (254. s köv. lapokon) bassorai származású, a nisibisi nestorianus iskola (s a híres Mar Abas) tanítványa, majd kiváló tanára, végül pedig (553 táján már) nisibisi metropolita, ki tulajdonképen szír eredetű, de mint a perzsa sasanida birodalom polgára, perzsának neveztetik a kor szokása szerint. Innen érthető meg a specialiter szír nestorianus theol. iránynyal ós ennek nagy híveivel való összeköttetése. — Nincs adatunk arra, hogy Junilius is a nisibisi iskolában tanult volna s így onnan hozta volna ezt a bibliai compendiumot. De ez a fölvétel nem is szükséges, mert Paulus egy ízben, valószínűleg nisibisi professor korában 543—545 közt hosszabban tartózkodott Konstantinápolyban, a mikor a tudósítások szerint Justinianus császárral a nestorianismus ügyében disputatiot, is folytatott, melyet egy szírül írt levelében meg is örökített. 1) Ekkor találhatott alkalmat ') Kz adatok a fentebbiekkel együtt Assemanus: Bibliotheca Orientális című (Rómában 1719. s köv. években megjelent) gyűjteményes művéből valók. Ebben a többi közt Ebedjesus Sobensis sobai, vagyis nisibisi metropolita 1316 táján készült, szír eredetiben és latin fordításban is közölt Catalogus seriptorum Syrorum 65. caputjában (III. 1, 87. 88. Ιερ) Paulus Nisi benus (Bassorensisnek is neveztetik szülővárosa utáni műveiként ezek soroltainak fel: 1. Commentaria in Scripturam, melyek közé bizonyára odatartozik a Juniliustól lefordított mű is, sőt Kihn értelmezése szerint (269. 1.) egyedül ez értendő a helyesebben egyesszámban veendő commentarium alatt, a mit már Assemanus így fogott fel. (III. 2. 928. 1.1 2. Disputatio adversus Caesarem, melyhez magyarázatul ezt adja Assemanus. < III. 1, 632. 1.) „Hogy a nisibisi Paulus a Justinianus császárral folytatott disputatióját megírta, bizonyítja Abulbarcatus Declaratio Officiorum 7. caputjábau: De seriptoribus Ecclesiasticis, e szavakkal: Paulus Bassorensis, Metropolita Nisibis, seripsit epistolam, qua continetur Disputatio de fundamentis fidei ipsum inter et Justinianum Romanorum imperatorem habita, quum ab eo accerssitus fűit. Directa est autem ab eodem Paulo ad CbisoOm Regis tnedicum." (Szírből fordítva.) Magyarázatul adja még Assemanus, hogy justiniamus az egyházi szakadás megszüntetése érdekében úgy nestorianusokat, mint monophysitákat magához hivatott. — A3, helyen említett Epistolae diversi yeneris most nem érdekelnek.
