Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis

270 Mai ton Lajos. illustri, praestantissimo . : . . Junilio etc. — Az ekkori udvari és állami hivatalok hierarchiájában a rang és titulus épúgy meg volt állapítva, mint ma, s az illustris cím (illustrissimatus) csak az első rangúakat illette meg, tehát körülbelül a mi nagyméltóságú címünknek felelt meg. Ennek a Fulgentius Ferrandus levele tárgyával s Junilius előszavával való egybevetése alapján Kihn arra a következtetésre jutott, hogy junilius vagy magister officiorum volt, vagy quaestor sacri palatii, kik szintén az elsőosztályú méltóságok közt voltak, illustris címmel. *) — És csakugyan Prokopius caesareai születésű (Palesztinában) rhetor 558—559-ben írt Anekdota c. munkájának 20. fejezetében ráakadt Kihn a libyai származású Ίηνηλος ν.ναίοτωο-τΆ. Tribonianus és Constantinus quaestorok között, ki 7 évig (545—552-ig) viselte e hivatalt Justinianus császár idejében, egészen haláláig. Ezzel egy csapásra sok minden tisztázódott. Azóta ogy tudományos munka sem beszél többé Junilius püspökről. Kora is. főként életének az az időszaka, melyben művecskéjót írta, világossá lőn. 2) Kétségtelenné vált afrikai származása is, melyre az Africanus cognomen utalt, mert Αίβνς = Africanus. ·) Afrikai származásával együtt járt latin anyanyelve s latin irodalmi műveltsége, míg a görögöt, úgy látszik, csak később s nem egészen tökéletesen sajátította el, 4) miután ') A magister officiorum a császári udvarban N. Konstantin óta körülbelül azt a szerepet vitte, melyet ma az udvari marsall, a kabinetiroda főnöke, sőt részben a császári ház minisztere. Felügyelt és bíráskodott az udvari személyzet fölött. Ο jelentette be és mutatta be az audienciára járulókat. Főnöke volt a császári kabinetiroda négy osztályának: scriiiium memóriáé, epistolarum, libeüorum, dispositionum. — A quaestor sacri palatii N. Konstantin óta a birodalmi kancellár, vagy igazságügyminiszter, ki a törvényadást előkészítette, a birodalomból a császárhoz intézett appellátiokat s folyamodásokat felvette s a titkos tanácsban (consistorium principis) referálta s a császár nevében és döntése szerint elintézte. Ezért nevezték a császár szájának. Jogköre és hatalma tehát igen nagy volt. — Mindketlő tagia volt a titkos consistoriumnak, illustris címmel. iKihn 241. s köv. Pauly Reálenc. i. v. cikkei.) Bármelyik, de főként az utóbbi hivatal viselése esetén nagyon érthetők azok a „tövisek," melyeket előszavában emleget, de F. Ferrandus protegálása is, iigyesbajos emberei érdekében. 2) Trithemius ti. m. 46. 1.) Junilius fénykorát Primasiuséval együtt 440-re teszi, a miben épen száz esztendőt tévedett. Ebben osztozik vele Sienai Sixtus is. (+1569.) Pedig már Isidorus Hispalensis (+636.) helyesen állapította meg Primasiusról, hogy daruit Justiniano regnante. (De scriptoribus eccl. 52. 1., Fabricius Bibi. Eccl.-jában.) Labbeus oszlatta el ezt a tévedést s megállapította, hogy Junilius 550 körül élt. Ugyanígy Fabricius J. Alb. Bibi, Lat. med. et inf. aet. IV. 9, 600. 1. is. 3) Libya a görögöknél nemcsak a szorosabb értelemben vett ország neve Aegyptumtól nyugotra, hanem az egész földrészé is szélesebb értelemben. Ugyanilyen a rómaiaknál az Afrika név használata. 4) Ezt a föntebb említett Prokopiustól tudjuk, ki ezt jegyzi meg idevonatkozólag: „A latin irodalmat ismerte, a görögért azonban sohasem járt iskolamesterhez, sem a nyelv tekintetében elgörögösödni (έλληνίζ(ιι) nem tudott.