Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai" gyűjteménye. 271 keletre került. Hogy jogi tudományát hol szerezte, nem tudjuk. Szerezhette Afrika bármely nagyobb városában s bővíthette azon hosszú hivatalviselés alatt, mely e magas állását kétségtelenül megelőzte. Hogy műveltsége általában, jogi tudománya speciaíiter elégséges volt előkelő hivatalához, azt kétségtelennek kell tartanunk, mert ezek nélkül az ekkori császári udvar mindeddig el nem ért pompájában s a római jogot kodifikáló Justinianus titkos tanácsában, ós épen a híres jogtudós. Tribonianus után 7 évig nem maradhatott volna hivatalában. Végül afrikai származása magyarázza meg úgy Fulgentius Ferrandusnak, mint Primasius adrumetumi püspöknek hozzá való bizalmát is. Junilius művecskéjének keletkezési körülményeire a Primasiushoz intézett prologus vet világosságot: „Domino sancto ac beatissimo episcopo Primasio Junilius." — Elmondja, hogy midőn Primasius több püspöktársával Konstantinápolyba ment hivatalos dologban, udvariasságból ismeretségbe jutván, Primasius szokása szerint azonnal a görög bibliai tudósok iránt érdeklődött. Mikor pedig Junilius a perzsa eredetű Paulust, a nisibisi theol. főiskola tanítványát és híres magisterét említette, Primasius addig faggatta, míg egyet és mást el nem mondott Paulus tanításaiból, különösen a szentirásba bevezető szabályaiból. Ez utóbbiak annyira megtetszettek Primasiusnak, hogy megkérte Juniliust, ki Paulus e bevezető (isagogikai) compendiumát olvasta, sőt valószínűleg könyvtárában is tartotta, hogy ebből készítsen egy latin kiadást. Junilius, ki magáról a bevezető sorokban nagy szerényen azt mondja, hogy „sicut divinae legis me Studium habere non deneSokszor nem törődött a hellen hang helyes kiejtésével, miáltal alantasai előtt nevetségessé tette magát" Ε megjegyzésnek, mely Junilíustól nem a görög nyelv tudását, csak görögös kiejtését tagadja meg, teljesen hitelt adhatunk, mert munkájából Ítélve ő latin anyanyelvű s minden valószínűség szerint Africa proconsularisból való volt. *> Ürokopius ugyan törvényismeretét is tagadja, ez azonban a föntebbi okok miatt képtelen állílásnak látszik. Van azonban egy súlyosabb vádja is, mely szerint Junilius „a rút kapzsiságra nagyon kész volt, ki legkevésbbé sem szégyelte a császár írásbeli végzéseit nyilvánosan árulni. Egy arany staterért a kezét odanyújtani a hozzát'olyamodóknak sohasem röstelte. Nem kevesebb, mint 7 évig tette magát ez a kormányzás ily nevetségessé." — Ε váddal Junilius bibliaszeretetét és F. Ferrandus dicséreteit ( - melyik kérelmező nem dicsér ?) szegezni szembe. (1. Kihn 246. 1.1 naivság. De egész terjedelmében szintén nem fogadható el. A valóság az, hogy I'rokopius, ki kora eseményeiről szóló Históriájában jól tudott nem szólni azokról, amikről nem volt tanácsos, sőt panegyrikost írni a császárra, e halála utáni kiadásra szánt művében kiönti epéjét azokra, kiknek életében hízelegni volt kénytelen. A kép, a melyet rajzol, nem alaptalan, csak túlzott, de így is bepillantást enged az akkori világ fonákságaiba. Római tisztviselőről a császári korban nem nehéz elhinni a kapzsiságot, ha ez talán Juniliutnál nein nyilvánult is o'y botrányosan, mint Prokopius mondja.