Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai" gyűjteménye. 269 püspöknek, J) a mire egyfelől a mű tárgya, másfelöl a Primasius püspökkel való összeköttetés, sőt egyenesen összetévesztés is adott okot. Gallandi 2) már észrevette ez összetévesztést s bár feliratában a De Junilio episcopo Africano címet megtartja, magában a Prolegomenában erős kételyét fejezi ki Junilius püspökségére vonatkozólag, épen a Praefatio hangja, (melylyel a püspökhöz ős püspökökről a laikus módja szerint szól) valamint J -nak az ekkortájt sűrűn tartott afrikai zsinatokon nemszereplése stb. alapján. Gallandi azonban még megállapodott csupán a kételynél és az eddigi gyönge alapon nyugvó fölfogás helyébe nem tudott jobbat, biztosabbat tenni positiv argumentumok híján. Maradt tehát minden a régiben. Kihn 1880-ban megjelent, idézett művében végre világosságot árasztott az egész kérdésre, miáltal Junilius alakját történeti világításba helyezte az addigi hagyományos helyett. Ο is a Primasius püspökhöz intézett Praefatiojából indul ki, mint Gallandi, kinek negativ argumentumait elfogadja, sőt kiegészíti az arra való utalással, a mit ez előszóban Junilius maga az ő munkájáról és vállalkozása merészségéről mond, melyből látszik, hogy nem tartja magát illetékesnek e munkára. Innen a szabódása, nem pedig csupán szerénységből. Kihn arra az eredményre jut, hogy Junilius nemcsak püspök, de ínég pap sem volt, hanem világi ember, és pedig igen előkelő állami hivatalnok Konstantinápolyban a 6. század közepe táján. Ε positiv adatokat Fulgentius Ferrandus karthagéi diakónusnak 3) Juniliushoz intézett (Kihnnél a 232. s köv. lapon közölt) ajánló leveléből, melyben a levélvívőket s ügyüket beajánlja széles körben ismert kegyeibe, főként pedig ennek címzéséből vonja le, mely így hangzik: Domino merito *) Két müncheni és két ílorenzi, 9. 10. századbeli codex (I. Kihnnél a 225 s köv. lapon) nevezi először utóiratában (Junili(i) v. Junilli epi (= episcopi) etc. . . .) püspöknek, valószínűleg egy forrásból. Innen aztán megöröködött ez a tévedés. Igy Trithemius (-[- i516.1 Liber de eccl. scriporibus 46. lapon, iFabricius: Bibliotheca Eccl.c. könyvében, Han.b. 1718.1 ugyancsak az ő reá hivatkozó Labbeus (De script. eccl. Paris. 1660. 663. s köv. 1.) így említik: Junilius episcopus cuiusdam urbis in Africa. De hogy melyiké, azt bevallottan nem tudják. Fabricius az.onban (Bibliotheca Latina mediae et iníimae aetatis, Hamburg, 1735. Vol. IV. lib. IX. 600 s köv. 1.) már hozzávetőleg megmondja: Episcopus, incertum Uticensis an Adrumetinus, de ez nyilvánvalólag Labbeus Primasiusra tett megjegyzésének (quem alii Uticensem, alii Adrumetium censent fuisse episcopuml félreértésén alapszik. Ezt kikerülik, de az előbbit fentartják a későbbi művek is. (L. még Alzóg Patrologiája 1880 ban magyarul megjelent 3. kiadása II r. 353. lapján is.) ') Bibi. Vet. Patrum. XII. Venetiis 1778. Proleg. IV. si Lásd Trithemius i. ni. 54. 1. Virágkora azonban nem 500-ra, hanem Victor Tununensis Chroniconja (Migne 68. 958.) szerint 547 tájára esik.