Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Antal Géza dr.-tól: A vallások osztályozása

A vallások osztályozása. 253 tulajdonságok képezik felosztásunk alapját. Mint Hegel mondta: „a felosztásnak nemcsak subjektiv értelemben vettnek kell lenni, hanem a szellem természetének megfelelőnek objektiv értelemben." Amit mi lényeges tulajdonságnak tekintünk, annak tényleg a kérdéses vallás lényeges, a külső alakban is kifejezésre jutó tulajdonságának kell lennie. Leglényegesebb vonás az egyes vallásokban annál a központi helynél fogva, melyet minden vallásban elfoglal : az Isten fogalom. Am ezt az istenfogalmat is tekinhetjiik külömböző szempontokból. Ha a mennyiség kategóriáját alkalmazzuk az istenfogalomra, úgy az egyes vallásokat a szerint osztályozzuk, hogy hány Isten imádása szerepel bennük. Azokat a vallásokat, amelyek egy legfőbb lény imádását teszik követőikre kötelezővé, egy

r Isten hivő (mónotheistikus), azokat a vallásalakokat pedig, melyekben több Isten szerepel, sok istenhivő (polytbeistikus) vallásoknak nevezzük. Monotheismus és Polytheismus volna tebát a két csoport lényeges megkülömböztető felosztási alapja, melyekhez a perzsa vallásra tekintettel a dualismus járulna. A monotheistikus vallások köze sorozhatnék a zsidóságot, keresztyénséget és izlamot, dualistikus volna Zoroaster vallása, a többi összes vallások pedigapolytheistikus vallások osztályába volnának sorozandók. — Ez az utóbbi körülmény magában is eléggé mutatja, hogy a mennyiségi szempont nem nyújt megfelelő felosztási alapot, mert hisz emellett egy kategóriába tartoznék a teljesen műveletlen polynéziaiak vallása a görögök vallásával. Ε szerint a felosztás szerint is híjával volnánk egy oly szempontnak, melynek alapján a polytbeistikus vallások nagy számát bizonyos rendszer szerint csoportosíthatnók. Ezen a hiányon csak úgy segíthetünk, ha az istenfogalmat nem mennyiségi, hanem milyenségi szempontból véve tesszük a felosztás alapjává. Erre is Hegel tette meg az első lépést, ki a maga filosofiai s különösebben logikai fogalmait a vallástörténetre alkalmazva, a vallást az istenfogalom fokozatos magasabbra emelkedésének folyamatában mutatta be. Természetesen nem annélkül, hogy a logikai séma következtében a történelmileg megjelent vallásalakok önkényszerűleg ne szoríttattak volna egyik vagy másik logikai kategóriába. Ha az istenfogalmat milyenségi szempontból tesszük a vallások felosztásának alapjává, közelfekvő s egyúttal a lehetőségeket is teljesen kimerítő az a kőt kategória, mely a természeti és szellemvilág nyilvánvaló különbözőségén alapulva, a vallásokat is természeti ós szellemi vallások csoportjába osztja, a szerint amint az istenfogalom a természeti jelenségek ős erők nagy világából, vagy a szellem világ külömböző erőiből s nyilvánulásaiból veszi a maga symbolikus