Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Antal Géza dr.-tól: A vallások osztályozása
252 Dr. Antal Géza. ha a világvallás fogalmát nem mennyiséginek, hanem minőséginek vesszük, világos, hogy olyan vallás, mely mint a vallás eszményének igazi megvalósítója az egész világot meghódítani hivatva van, csak egy lehet. Ide volna sorolandó a vallások genealógiai felosztása is, mely az egyes vallás alakokat azon népek szerint csoportosítva tárgyalja, amelyeknek életében ez a vallás történelmileg először megjelent, vagy történelmének befolyásos tényezőjévé lett. Ε felosztás is nem a vallás lényegéből veszi a felosztási alapot, hanem egy ezen kivül álló s egy bizonyos fokig a vallás lényegével a szorosabb kapcsolatot nélkülöző szempontból, t. i. abból, hogy a kérdéses vallásalak mely népnek volt a vallása. Mindamellett is ez a felosztás az eddig tárgyaltaknál két okból is megfelelőbb. Előszőr is, bár a vallás az egész emberiség egyetemében megnyilatkozó szellemi életjelenség, kétségtelen, hogy külső kifejezésére befolyással vannak mindazok a tényezők, melyek az egyes népek életét befolyásolják s ezt más népek életétől elütővé, vagy legalább is megkülömböztethetővé teszik. Ezért, amily joggal szólhatunk görög-olasz, vagy németalföldi művészetről, époly joggal szólhatunk egyes népek vallásáról. De alkalmasnak mutatkozik ez a népek szerint való felosztás főleg az áttekinthetőség szempontjából. A vallások története ugyanis azt tanúsítja, hogy azonos, vagy legalább rokon vallásos képzetek találhatók a hasonló míveltségű népeknél a föld legkülönbözőbb részein. De egyúttal tanúsítja azt is, hogy ugyanazon népnek vallásos képzetei bizonyos fejlődési folyamatot futnak meg. mely fejlődési folyamat egyes mozzanataiban más és más népek vallásos képzeteivel azonos, vagy azokhoz hasonló alakot nyernek. Az áttekinthetőség rovására szolgálna tehát, ha ugyanazon nép vallását, ennek fejlődési fokozataihoz mérten, más és más népek vallásával együttesen, mintegy részekre szaggatva tárgyalnók. Igy bár a genealógiai szempont a vallás lényegével alig hozható szoros kapcsolatba, methodikai okokból ennek, mint másodlagos felosztási alapnak igénybe vétele helyén valónak látszik. A tulajdonkőpeni felosztási alapot azonban, magából a vallásból kell vennünk s mivel a vallás külső nyilvánulásaiban lesz láthatóvá előttünk és így alakja, amelyben történelmi kifejezésre jut, lesz megítélésére nézve irányadó, ezért az alaktani morfológiai szempont az, mely a felosztás legbiztosabb alapját szolgáltatja. Ε szempontnál azonban elbírálandó első sorban is az a kérdés, hogy az egyes vallásalakokban mit tekinthetünk lényeges vonásoknak, s mely vonások azok, amelyek lényegteleneknek mondhatók. Alaktani felosztásunk, u. i. csak akkor lesz helyes, ha nem lényegtelen, hanem lényeges
