Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Antal Géza dr.-tól: A vallások osztályozása
A vallások osztályozása. 251 vagy pedig az illető nép vallását külön vallásalapító személyiség nélkül, tisztán népiesen, a nép körében előállottnak kell-e tekintenünk. Ε szempont szerint a vallásalapítókra visszavihető vallások közé kellene soroznunk a mozaismust, Zoroaster vallását, a buddhismust, Laotse és Kongtse követőinek vallását, a keresztyónséget és az izlamot, mig a másik csoportba kellene soroznunk — nem is szólva a félvad állapotban élő, vagy általában nem történeti népek vallásáról — az egyptomi vallást, a brahmanismust, a görög, római, germán, és szláv vallásokat. Ez a szempont két tekintetben is elégtelen. Egyrészt azért, mert csak történelmi ismereteink fogyatékosságának tulajdoníthatjuk, hogy pl. az egyptomi, görög vagy római vallásoknál nincs oly vallás alapítóról tudomásunk, mint pl. a khínai vallásnál, amennyiben kétségtelen, hogy minden vallás képződósénéi kiváló személyiségek fontos szerepet játszottak; másrészt, mert a vallásalapító személyiségek is nem tisztán ujat alkottak, hanem tanításaikat a nép körében már meglevő képzetekhez csatolva, részben ezeket fejlesztették tovább. A felosztások e csoportjához számíthatjuk azt a felosztást is, mely Kuenen felolvasásai révén az ujabb időben bizonyos fokú elterjedtséget nyert, s mely szerint a vallásokat két csoportba: a nemzeti vallások ós világ vallások csoportjába kellene osztanunk. Ezt a felosztást a mult század első felében Von Drey hangoztatta először s azon a mindenesetre figyelmet érdemlő tényen alapúi, hogy a legtöbb vallás az egyes nemzetek határaira korlátozva marad, mig a buddhizmus, a keresztyénség és az izlam, az emberiség legkülömbözőbb fajtákhoz tartozó népei között el vannak terjedve. Azonban ennek a felosztásnak is több lényeges fogyatkozása van. Első sorban is nem veszi figyelembe a nemzetileg ós területileg határolt vallások közötti külömbséget; éppen így nem ügyel az egyes nemzetek kebelében élő törzsekre, melyek különálló életet folytattak, anélkül, bogy egységes nemzetté alakultak volna ki. A világvallás fogalma is határozatlan s éppen ezért félreértésre alkalmas. Ha a világvallást mennyiségi szempontból tekintjük, vagyis abból a szempontból, hogy az egyes vallások a keletkezési helyükön kívül lakó népek körében hódítottak-e s mennyiben, nyilvánvaló, hogy a puszta számot felosztási alapúi venni nem lehet, mert tudjuk, hogy nemcsak az emiitett három vallásnak, hanem egyébb vallásoknak is megvolt a maguk hódító ereje; így csinált prozelitákat a zsidóság, voltak idegen népek között is hivei a brahmanismusnak, s a római császárság korában előkelő prozelitái voltak a mitra-vallásnak. Szóval a három vallás csak nagyobb számban nyerte prozelitáit, mint emezek s így a különbség nem lényegben gyökerező, hanem csak relatív. — Viszont 17*
