Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Antal Géza dr.-tól: A vallások osztályozása

250 Dr. Antal Géza. arra a következtetésre keli jutnunk, hogy ezt az eszményt egyes vallásalakokban jobban megvalósulva látjuk, mint másokban, de mivel ennek a kérdésnek tárgyalása inkább a vallásbölcsészet, vagy dogmatika, mintsem a vallástörténet körébe tartozik, világos, hogy a vallások osztályozásánál ez a szempont felosztási alapul nem szolgálhat. Hasonló nehézségek állanak elő, ha a vallásokat egy régebben kedvelt felosztás szerint kijelentett ós természeti, vagy pogány vallásokra osztjuk. Ε felosztás eredete és célja a keresztyén vallásnak s az ennek előlépcsőjét képező zsidó vallásnak, a többi vallások felett való kiemelése volt, végeredményben tehát ez a felosztás is épúgy az egyes vallásalakok értékelésén nyugodott, mint az előbbi felosztás, amellyel lényegileg össze is esik. A kijelentett vallás, mint isteni közlésen alapuló, természetszerűleg a hit-igazságnak is birtokában van, tehát igaz vallás, míg a természeti vallás, melyhez az emberek különös isteni kijelentés nélkül saját természetükben levő képességeknél fogva jutottak : az igazat csak a tévessel elegyesen tartalmazza s így a hamis, vagy téves vallás kategóriájába tartozik. Hegel volt az első, ki e régebbi s tisztán subjektiv értékelésen alapúló felosztásokkal szemben a vallások osztályozásánál is az objektiv szempontok figyelemre móltatását sürgette. Ezek közül az objektiv szempontok közül azonban nem szolgálhatnak felosztási alapúi azok, amelyek bizonyos tekintetben külsőlegesek, esetlegesek. így pld. az a felosztás, mely alapúi azt veszi, hogy az egyes vallások szentiratokon alapúlnak-e, vagy szentkönyvek híjával vannak, ilyen esetleges, külsőleges szempontot vesz felosztása alapjául. Hogy egy nép a maga vallását, a kultura magasabb fokán szentírásokban feljegyezte-e s hogy ezek a szentirások egészben, vagy töredékesen reánk maradtak-e, ez nem magában a vallás lényegében rejlő, hanem ettől idegen, tisztán külsőleges szempont. A kulturának minél magasabb fokán áll valamely nép, annál valószínűbbnek tarthatjuk, hogy mint szellemi élete egyébb nyilvánulásait, úgy vallását is írásban örökítette meg; viszont a kultura alacsonyabb fokán álló népeknél a legintensívebb vallásos életnél sem várhatjuk, hogy vallásuk írott emlékekben maradt volna reánk. De még az írott emlékek fennmaradása is annyira a történelmi eseményektől, azt mondhatnók véletlentől függ, hogy éppen ezért, ennek a szempontnak felosztási alapúi vevése a legnagyobb mértékben helytelen volna. Összefügg ezzel, s éppen azért miután esetleges, külsőleges ismerhető jegynek s nem a vallás lényegében fekvő objektiv mozzanatnak tekinthetjük azt, hogy valamely vallás eredetét képesek vagyunk-e vallásalapítóra vinni vissza,