Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. III.

A revideált Biblia. 243 Ebből következik a 34. vers : Viperafajzat ti, gonosz létetekre hogyan beszélhettek jókat? Hiszen α mi a szivet eltölti, arról beszél a száj. Itt a revisiót irányító társaság ama kikötésével kell összeütköznöm, hogy a megszokott mondásokat megtartsuk. Én nem tartom meg, ha jobbal tudom helyettesíteni. Azt mondja a szöveg έχ του περισσεύματος της καρδίας το στόμα λαλεί. Α régi alapján az Új fordítás is így ülteti át ezt a közmondást a mi nyelvünkre: A szívnek teljességéből szól a száj. Hogy ez nagyon színtelen ós bizonytalan kifejezés, azt mindenki érzi. De megszoktuk s ezért használjuk. De sokkal világosabb és az eredetinek megfelelőbb volna ez a kifejezés: A mi a szivet eltölti, arról beszól a száj, — sőt még ennél is megfelelőbb, bár szabadabb ez a forma: A mi a szivet eltölti, az ád szót a szájba. Én nem riadnék vissza néha-néha az ilyen gyökeresebb átalakítástól sem, mert a fordítás főszabályának azt tartom: Úgy kell az eredetit megszólaltatni, mint a hogy a szerző mondta volna, ha magyarnak születik. A 35. vers már nehezebb. Kép ez, a mely csak kortörténetileg érthető. A mije az embernek volt, abban az időben, zár alatt tartotta. Az apotheka vagy thesaurus leginkább sziklába vájt üreg volt vagy a ház oly kamarája, amelybe egyedül csak a gazda járt be. Ékszer, ruha, bibor, pénz stb., szóval minden érték ott volt felhalmozva. A gonosz ember is, a ki rablásból és fosztogatásból ólt, ilyen kamarában tartotta eszközeit. Erre vonatkozólag mondja Jézus, hogy a jó ember a maga raktárába csak jót halmoz össze, s ha egyszer megnyitja, csak jót adogat ki belőle, a gonosz ember ellenben gonoszságokat gyűjt, de nem is adhat elő mást, mint gonosz dolgokat. így van az ember a lelkével is. A mely lélek gonoszsággal van telve, abból nem származhatik jó, s viszont a mely lélek jósággal van telve, abból csak jő kerülhet napfényre. A revideált szöveg megtoldja az eredetit, hogy az értelméhez közelebb férkőzzék, de olyan sokat alakít rajta, hogy egész parafrázissá válik. Azt mondja: A jó ember az ő szivének jó kincseiből hozza elő α jókat, és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. Az eredetiben nincs szó καρ&'α-ΓόΙ, nincs névelő a jó és a gonosz előtt, a ϋηαηνρός pedig első sorban nem kincs, hanem raktár, a hol a kincset őrzik, a mit az is igazol, hogy τίΰψι-tői származik. Ebből aztán másodsorban a beraktározott, az elrakott dolgot, a kincset is jelezzük vele. A mondat szerkezete azonban ez: L· kívánja a ϋησανρός genitivusát, melynek appositiója az άγα&ον és a πονηρού. A fordítás tehát csak ez lehet: A jó ember a jónak raktárából jókat hord elő, a gonosz ember pedig a gonosznak raktárából gonoszságokat hord elő.