Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irt levél. 19 szabadított evangéliummal szemben." 1) Ugyan ezt vallja Píleiderer s Holsten, a ki még leghűségesebben ragaszkodik nagy mesterének Baurnak felfogásához s végül Bleek 1) is, a ki azonban az engesztelő célzaton kivül még apologetikust is vesz fel, annak dacára, hogy az olvasókat legnagyobb részt pogány keresztyéneknek veszi. Ide vehetjük B. YVeissnak 3) felfogását is, a ki azonban az engesztelő s békülékeny célzatot nem annyira a római keresztyének viszonyaival,mint inkább az ajtóstól személyi állapotával s eddig szerzett tapasztalataival igazolja. Az apostol nem akarja, hogy a keleten uralkodó pártoskodás a rómaiak között is elterjedjen s az evangelium tovább terjedését akadályozza, ez okból ugy ir, hogy kimutassa a lehetőségét a két irány egymás mellett való békés megélhetésének s az evangelium érdekében való közreműködésének lehetőségét. A mennyiben a levél tartalma, hangja, a tárgyalás iránya s menete inkább a meggyőző okoskodás és a keresztyéneknek együttes közreműködése és békés élete mellett bizonyít, mint támadás és erőszakoskodó fellépés mellett, azért a cél ily meghatározása feltétlenül közelebb jár az igazsághoz, mint az előzők bármelyike. Elfogadásra csak az tarthat számot, a melyik abból az alapból indul ki, hogy Rómában a pogánykeresztyének voltak túlsúlyban s a zsidókeresztyének aggodalmait kellett eloszlatni ós téves nézeteiket megcáfolni. A mennyiben pedig a pogánykeresztyének is hibásak voltak egy vagy más irányban s az ellen is felszólal, nyilvánvaló, hogy a levélnek nem lehetett célja, valamely pártnak szolgálása, hanem az obiecti vitásra való törekvés. Mellette szól a cél ily meghatározása mellett az is, hogy mindegyik árnyalata figyelembe voszi a történeti viszonyokat s nem keres a levélben csupán általános elvi, a gyakorlati életre nem vonatkozó fejtegetéseket, hanem az egész levelet a római keresztyének tükrének tekinti, a mely nem teljesen, de mégis a valóságnak megfelelően mutatja viszonyaikat, erényeiket s hibáikat, örömeiket s bánatukat, kétségeiket s bizalmukat, erősségüket s gyengeségüket, egy szóval egész szellemi s testi mivoltukat. De kétségtelen előttem az is, hogy nem elég csupán a római keresztyéneknek a levélből ismerhető viszonyait figyelembe venni, hanem s ebben feltétlenül igaza van Bernh. Weissnak, tekintetbe kell vennünk Pálnak viszonyait is s benne is keresnünk a levélírásnak — nevezhetjük subiectiv ') Hilgenfeld: Higt. Krit. Einleitung in d. n. Testament Leipzig 1875, 310. ol. ') Bleek Friedr.: Einleitung in d. η. Testament 1886. 543. oldal. 'j Β. Weiss Lehrbuch d. Einleitung in d. n. Testament. 235. oldal. 2*
