Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
20 Mayer Endre. — motívumait. Sőt mivel az iratot levőinek kell vennem s a levélírásnak mindig vannak személyi motívumai, egyéni erdekei s érzelmi okai, a minthogy a páli levelek telve vannak subiectiv elemekkel s személyi indító okokkal, a molyeket mindig nem is tudunk felfedni, ez okból ezeknek mellőzésével, a levél Írásának igazi célját tisztán s határozottan meghatározni nem is lehet. így keresve a megfejtés nyitját mindenek előtt látjuk, hogy a római keresztyének között nem dal semmiféle pártoskodás, a mely a keresztyénség tovább fejlődését akadályozná. Vannak ugyan téves nézetek s felfogások az evangélium igazi értéke s jelentősége felöl; vannak nemzeti önhittségből s elbizakodottságból eredő balvélemónyek és hibák; vannak a törvény, körülmetélés, bűn és szabadságra vonat kozólag nemcsak különböző nézetek, hanem gyakorlati életbe vágó esetek s végül vannak egyes kinövések a gyülekezeti, társadalmi s állami életben, melyek esetleg a bomlásnak csiráit foglalják magokban: ámde ezek kiforrott pártokat nem állítanak egymással szembe, nem képeznek bölcsészeti, vagy theologiai rendszereken alapuló veszedelmes iskolákat és nem követnek keresztyénellenes erkölcsi elveket, hogy mind ezek ellen támadólag fellépni, vagy a keresztyén világnézetet védelmezni kellene. Az apostol oly gyülekezetnek irta levelét, a mely esetlegesen alakult különböző eredetű keresztyénekből s melynek ennélfogva egészen határozott egységes jellege nem volt, mert nem alapította sem apostol, sem apostoli tanítvány, vagy más kitűnő keresztyén tanító, a kinek tekintélye szerves egészszé alakította volna. Ugy kell képzelnünk a római keresztyéneket, hogy nincs közös nagyobb szabású gyülekező helyök, imaházuk (σιιαγοιγτ), hanem egyes kiválóbbak házaiban gyűlnek össze istentiszteleteik megtartása céljából. De összetartja őket a Jézus Krisztusban való hit, a melyet az apostol kitüntetőleí megdicsér s a felebaráti elnéző szeretet, mely az ellentétek dacára még is lehetővé tette az evangéliumért való közös lelkesülésöket és közremöködósöket. A zsidókeresztyéneknek fittogtatott előjogaik, a törvény, körülmetélés s egyes szokásaik, a melyek megzavarhatták a belső bekét annálfogva nem okozhattak bajt, mert az ezen irányúak követői kisebbségben voltak, szervezkedésük tökéletlensége miatt ritkábban találkoztak s a súrlódásokra kevés alkalmat szolgáltattak. Ezt a római gyülekezetet akarja az apostol a maga merész céljának megnyerni és segítségét megszerezni. Régóta foglalkoztatja az a nagy s fontos elhatározás: átmenni a nyugatra és hirdotni Krisztus evangéliumát a római világbirodalom nyugati részeiben. Eddig keleten működött; bejárta
