Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 205 Goessling véli,

1) vagy esetlege teljesen homályos eredetű ember afrikai származására való emlékezést őriz, nem lehet határozottan eldönteni. Görög nyelve mindenesetre keletre utal, (az 5. században vagyunk Kr. u.!) az antiochiai exegetikai iskolához és ennek nagy híveihez (Chrysostomus, Mops. Theodorus, Theodoretus stb.) való szellemi viszonya, sőt tőlük való egyenes függése is természetesebbnek tételezi fel szír, mint afrikai eredetét, mely utóbbi esetében is föl kell tennünk, hogy korán keletre, Antiochia környékére került. Mert műve, mely származására nézve semmi adatot sem tartalmaz, határozottan ez irány szószólójának mutatja. Foglalkozására, sőt a nevezett nagyokkal való viszonyából még korára is vonhatunk következtetést, főként ha ezt más adatok is erősítik. Így Goessling egészen elfogadhatólag kombinálja sz. Nílusnak, (f 450 táján) Chrysostomus tanítványának egy Adrián nevű emberhez írt három levelével,-) melyek elseje szerzetesnek, másodika presbyternek, harmadika csupán nevén nevezi őt, kit elhagyatott és aggódó állapotában mindháromban vigasztal a levélíró. Ez a három bízvást lehet egyugyanazon személy, és pedig a mi irónk, kinek papi minőségével természetesen összeülik e munka tárgya s kinek ez adat nemcsak foglalkozására dérit fényt, hanem korára is. Ez a dátum (az 5. sz. első fele) körülbelül megfelel a Cassiodorius sorrendjének is, (Tyconius, Augustinus, Hadrianus, Eucherius, Junilius Africanus) melyről feltehető s Hadriánt kivéve a többinél határozottan igazolható is a chronologiai egymásutániság. Ebbe most Hadrian is szépen beleilleszkedik, kinek halálát Goessling ez alapon hozzávetőleg 440-re teszi. A mű tartalma és bírálata. Az író mindjárt első mondatában körvonalazza tárgyát, melyről beszólni akar: του Έβραι·/.ον χαραχτήρος Ιδιωμάτων εστίν είδη τρία, ών το μεν επί της διανοίας ε'ιίροι τις αν, το δέ επί τις λέξεως, το δέ ein της σνν&έβεως. Α héber kifejezésmódokról szól, melyeknek három faja van, u. m. σχήματα διανοίας = figuráé sententiarum, gondolatalakzatok, σχήματα λέξεως = figuráé verborum, szóalakzatok, melyeket minden stilisztika, régi és új, így ismer, végül το επί τής σννϋ-έσεως (sc. είδος Ιδιωμάτων) a synthesisben, az összefűzósben, különösen a mondatszerkesztésben nyilvánuló sajátosság, röviden összetételi alakzatok, melyek ily néven nem szoktak szerepelni a stilisztikákban. Ezzel a mű tagozata meg van adva s tartalma is kör') Az uncialis írásban Α/ίΡΙΑΝΟΣ helyett ΑΦΡΙΚΑΝΟΣ. *) Migne: Patrologia Graeca 79. k. II. könyv 60. levél: Άδριατψ uora/M felirattal. Bibliai példák felhozása után ezt mondja: άνέγνω; πάντα. A III. könyv 118. levele Άδοιανψ ποιαβυτέριρ, 266. levele pedig csak Αάριανφ felirattal van ellátva.