Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...
206 Ma i ton Lajos. vonalazva, de az egyes részek mégis meglepetést tartogatnak számunkra. Mindjárt az I. rész a gondolatalakzatok helyett az ótestamentumnak azokkal az anthropomorphistikus és anthropopathetikus képeivel foglalkozik, melyekkel Isten tulajdonságait s működését szemléltetni szokta. Ezek az emberi tagokról, érzékletekről, lelki, testi mozdulatokról ós élményekből, kedélyhangulatokból, egyéb közönséges viszonylatokból, méltóságokról, foglalatosságokból, helyviszonyokból, ruházkodásról, az erkölcsi magatartásról és annak gestusairól s általában az ember egész mivoltából vétettek. Ezeket a részletes elmondás ós példákkal való illusztrálás után még külön is megmagyarázza (példákkal is) a hozzájuk kapcsolt Έπίλνοις-ben. Ezáltal e részben kettős tárgyalás folyik végig. Az ezzel járó sok ismétlés unalmasan szétfolyóvá teszi az előadást. Megfejtése szerint a szem, a látás Isten tudását, (34. zs. 16. 66. zs. 7.) a fül, a hallás megengesztelődósét, a száj, a nyelv akaratkijelentósét, (119. zs. 72. Ézs. 45, 23 ) az arc (az emberi után) azt a hangulatot jelöli, melylyel Isten az emberek cselekedeteit fogadja. (34. zs. 17.) A kéz energiájának hatályosságát, (144. zs. 7.) a láb, a lépés a rászorulók segélyére való hajlását jelenti. (18. zs. 10) Isten eledele a mi közreműködésünk abban, a mit Isten akar. (50. zs. 13. Ján. 4, 3 2. 34.) Isten akaratának a bűnnel való ellenkezését haragnak nevezi a szentírás, (79. zs. 6.) Isten elhatározását, hogy az övéit segíti, ellenségeit megbünteti, felállásnak, felkelésnek, (44. zs. 2/)- az övéi hajlandóságának tettre való felhívását pedig megkisértésnek. (Gen. 22, ,.) A megszokott isteni segedelem elhalasztása elfeledkezés, (44. zs. 25.) az ellenségei fölötti bosszú ós övéi védelmének halogatása kósedelmezós, alvás, szunnyadás. (44. zs. 24. 78. zs. 65. 121. zs. 4.) Az övéinek megfenyitése fölgerjedés. Jeruzsálemnek és Samariának Istenhez való viszonyát Isten eljegyzésére viszi vissza, (Hós. 2, 1 9.) mert a városokat, melyeket metonymice lakóik helyett említ, metaphorice nőknek tartja. Ε viszonyból folyik, hogy a bálványokhoz pártolás házasságtörés, melyért válólevél jár. (Jer. 3, 8.) — Isten atyaneve s Izráel elsőszülött-neve szintén ezt a belső viszonyt jelöli. Isten hatalmát és Ítéletét ülésnek és trónnak nevezi a szentírás, szintén az emberi viszonyok után. (9. zs. 5.) Az emberi foglalkozásokkal szemlélteti működését is, (104. zs. 3. Ézs. 49, 1 G. Ezek. 12, 1 3. stb.) egyéb teremtmények teremtése parancsszavával, az emberé saját cselekvése által történt. Isten segítése a győzelemre közelségnek, fölemelésnek, (34. zs. 19. 145. zs. 18.) e segítés elhalasztása távolságnak, segítségül való megjelenési módja ruházatnak, (93. zs. 1.
