Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irt levél. 17 a páli kereszt vénségnek a zsidó keresztyénség ellen) és Rouss. Régebbi irók közül polemikus iratnak tekintette Eichhorn, Schmidt, Flatt. A mennyiben az apostol az egyes tanoknak kifojtésében zsidős nézetek és zsidós okoskodás ellen fordul, ugy kétségtelennek kell vennünk, hogy van zsidókeresztyén és zsidó ellenes éle s a mennyiben a gyülekezetben szép számmal lehettek zsidókeresztyének is % első pillanatra polemikusnak látszik s vehető a levél. Ámde ha összehasonlítjuk az apostolnak polemikus irányú leveleivel, az azokban foglalt támadásaival, élénk s tüzes vitatkozó modorával és stílusával, lehetetlen ezt a levelet is a polemikus iratok közé számítani. Az egész levél céltévesztett, ha polémiát folytat oly ellenféllel, a melylyel neki ez ideig dolga nem volt s a melyet közelebbről nein ismer, mert semmi érintkezése nem volt vele. A kinek az a célja, hogy Rómában segítséget találjon a nyugaton folytatandó missiójához, annak nem lehet törekvése polémiát kezdeni. Ez a polémia csak azok szerint lehetséges, a kik nem véve figyelembe a levél tartalmát s szellemét, a római keresztyéneket zsidókeresztyéneknek, vagy tán ebionita gondolkozásuaknak veszik, akiknek nézetei ellen minden áron harcolnia s hatalmukat teljesen megtörnie kellett. A polémia elfogadása esetén nem lehetne érteni azt a dicséretet, a melylyel az apostol a rómaiaknak adózik az egész világon elterjedt hitőkért (1, 8), az őszinte vágyakozást, hogy velők együtt erősödjék a hitben (1, 9_ 1 2) s a bizalmat, melylyel irántok viseltetik, hogy még levelét is merészebben írja. mint a hogy kellene (15, 14, J R). Csak a ki a levélnek ezen adatait figyelmen kivül hagyja s a római kerésztyéneket. partikuláris ebionitáknak tekinti, kereshet benne polémiát, mert rendes zsidó okoskodás mellett is megáll az, a mit a törvényről s körülmetélésről tanít, hogy t i. azok csak akkor használnak, ha a törvényt meg is tartják az egyesek és a körülmetélés nemcsak üres külsőséget jo'.ent, hanem szimbolizálja a szívnek valóban létező tisztaságát. A kegyelmi kiválasztás tanát (9. fej.) sem vethették el általában, mert nem volt írás ellenes. Más magyarázók nem találva elég alapot a polémiának igazolására, de mégis nagy többségbon levő zsidókeresztyénséget tételezve fol apologetikus, védő célzatot tulajdonítanak a levélnek. Eszerint az apostol a kisebbségben lévő pogáuykeresztyénséget, a maga evangéliumi tanításának kifejtése által meg akarja védeni. így Schwegler, Köstlin, Lipsius, 1) régebben Schott; személyi apologiát tételez fel von Hofftnann, a ki egyébként az olvasókat pogánykeresztyéneknek tekinti. Ezen felfogás mellett szól a levélnek nyugodt hangja s *) Iloltzmarm féle Commcntár II. köt. 2 rész 75. oldal. 2
