Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 187 mégis csak szellemi személyiség, Isten képe az ember és istentudata, lelkiismerete, az igaz, a jó és a szép iránti vonzalma és a relativ jő meg a rossz közötti választás szabadsága megmaradt neki. (III. köt. 419. 1.) Mindez azonban még nem jelentene ellentétet az egyház tanával; még ^z sem, hogy mindebben a kegyeleni műve számára csatlakozási pontokat lát, melyekbe az belekapcsolódik. (319. sk. 1.) De már valóban ellentétet kell látnunk az egyház tanával szemben Kahnis azon eljárásában, hogy a megváltás és a felelősség tudatának együttességét úgy akarja megérttetni, hogy különbséget tesz a hithez való képesség ős maga a hit között. (410. 1.) Más a képesség arra, hogy higyjünk és más maga a hit. (421. 1.) Csak az igében velünk közölt szt. lélek erejében vagyunk képesek arra, hogy a Jézus Krisztusban higyjünk (410. 1.), nem pedig saját erőnkből. (421. 1.) De ez csak az érem egyik oldala. Mert a szent lőlek csak az ember szabad beleegyezése útján közölheti vele a hithez való erőt (410. 1.), hiszen a hit mintáz üdvnek odaadással egybekötött elfogadása az emberi léleknek egyik aktusa. Az ember és nem a szent lélek azon subjektum, amely hisz. így tehát a hit lelkünk cselekedete, a melynek a kegyelem ugyan feltétele, de csak a szabadság egyik aktusa útján jöhet létre. Senki sem jöhet a hithez, akit az atya nem vonz, de vájjon ezen vonzódást követi-e valaki vagy ellenáll-e annak, az az emberi szabadság dolga. Csak azon feltétel alatt lohet az embert hite szerint megítélni. Amit az egyház tana avval akar eiórni, hogy a kegyelein monergismusát hirdeti, azt az érdeket Kahnis úgy igyekszik megóvni, hogy az ember szabadságának a hit létrehozásában való aktiv szerepétől megtagadja az érdem jellegét, mert hiszen az csak olyan erőt valósít meg, melyet Isten kegyelme adományozott. (421. 1.) De azért ezen enyhítéssel synergismusán mit sem változtat. Ebben a pontban Kahnis a luth. konfessionális theologusok közt legközelebb áll a közvetítő theologiához. 7. Luthardt K. Ernő (1823-1902.)

1) Luthardt eredetileg Hofmann ős Thomasius tanítványa volt. (Kunze 45—48. 1.) Később azonban, különösen mióta Lipcsében Kahnissal és Delitzschsei együtt dolgozott, gyakorlati s a közvetítésre hajló természete folytán mindinkább az egyház tanához közeledett. Sikerekben gazdag lipcsei munkássága elején írta „Die Lehre vom freien Willen und seinem Verhältnis zur Gnade" (1863.) c. könyvét, melynek főrészét ') L. Kunze J. Chr. Ernst Luthardt 1903. 13*