Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 188 Dr. Daxer György. kérdésünknek alapos, a könyv megjelenéséig terjedő története alkotja. A mű végén előadja Luthardt saját felfogását a kérdésről. Szóba kellett hoznia ezt még — bár csak röviden is dogmatikai kompendiumában (mely 10 kiadást ért) és végül élete végén kiadott s az egyház közvetlen szolgálatára szánt „Die christliche Glaubenslehre gemeinverständlich dargestellt" (1898.) c. művében. Monográfiájában Luthardt a szt. írás tanából indul ki és azután szól (lényegileg azon sorrendben, mint később népszerű hittanában) a bűn lényegéről (Glaubenslehre 45. §. monografia 429. skk. 1.) s következményeiről (46. §. 434. skk. l..>, majd a természete és a kegyelem ellentétéről (436. skk. 1.), melyet nem akar ugyan megszüntetni, de a kettő közt lévő összefüggés előtt sem akar szemet hunyni. Mert ha ezt tekinteten kivűl hagyjuk, teljesen abstrakt álláspontot foglalunk el, mellyel szemben Luthardt a konkrét szempont szükségességét vitatja. (439. 1.) Ezután kifejti a bűnös ember erkölcsi állapotát. (47. §. 439. skk. 1.) Itt hangsúlyozza az ember formális szabadságát. Mert életünkben és cselekvésünkben szabadok vagyunk annyiban, hogy akaratunkat más akarat nem kényszerítheti arra, hogy akarjon. Még Isten sem teszi ezt; δ is megbecsüli személyiségünket. Ezért vagyunk aztán felelősek is cselekedeteinkért. Ha azonban akaratunk tartalmát nézzük, azt találjuk, hogy velünk született bűnösségünk következtében akaratunk is bűnös (Glaubenslehre 307. 1.) és mi a bűn rabszolgái vagyunk. Cselekedeteinkben nem az Isten szeretete vezérel bennünket, mert szívünk vágya a földi dolgokhoz vonzódik. (309. 1.) Akaratunknak és gondolkodásunknak ezen tehetetlenségét és a jóval való ellenkezését mi magunk meg nem változtathatjuk, mert teljesen képtelenek vagyunk a jóra, még a jó útra való térés megkezdésére is. Ha mégis Isten gyermekei lettünk, úgy nem mi voltunk ennek kezdeményezői, sem alkalmassá nem tettük magunkat az üdvre, sem önkéntesen, saját erőnkből meg nem ragadtuk azt. Mi csak ellenállunk ezen változásnak és Istennek le kellett győznie ellenszegülésünket, hogy megnyerjen bennünket magának (310. 1.). Ha tehát Isten gyermekei lettünk, akkor ez eredmény egyedül Isten műve. Igaz, hogy Isten műve nem ér el egyforma eredményt az egyes emberek szívóben ; de még ez sem mutatja azt, hogy azoknak, kiknél célt őr, megvan azon képességük, hogy Istenhez fordulhatnak, amint neki ellenállni képesek. Azon képességet, hogy Isten mellett foglaljunk állást, Isten adja meg nekünk. Megkötött akaratunknak előbb fel kell szabadúlnia, hogy azt akarhassa, amit Isten akar. (311. 1.) Luthardt fejtegetései eddig teljesen az egyház tanának megfelelő mederben folynak. Csakhogy a „természetes ember"-