Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 186 Dr. Daxer György. Ur műve az egyedül üdvezítő kegyelem szabálya szerint s sajátunkká egyedül csak a hit által lesz. (118. 1.) 6. Ivahnis Károly Fr. Á. (1814—1888.)

1) Kahnis Lipcsében Lutbardttal és Delitzschsel együtt nem csak mint történész, hanem mint dogmatikus is áldásos működést fejtett ki. Az egyháztörténet terén kiváló az újkori theologia történetéről szóló műve, melyet „Der innere Gang des deutschen Protestantismus" 1854. 3. kiad. 1874. c. alatt adott ki. A dogmatika terén meg nevezetes 3 kötetes nagy műve: „Die luth. Dogmatik" 1861—1868 2. kiad. 1874,5, melyben történész létére főleg a történeti módszert követi. Ugy monografikus irataiban: „Die Lehro vom heil. Geist." 1847, „Die Lehre vom Abendmahl" 1857, mint dogmatikájában luth. álláspontja ellenére eltért a szent háromság és az Úrvacsora tanában az egyházi tantól és szabadabb állást foglalt el a szt. írással szemben is, s ezért heves támadások érték főleg a repristinálók részéről (Hengstenberg, Diecklioff, Philippi stb.) Ugyancsak némileg eltérő az egyház tanától kérdésünkben való állásfoglalása is, amely theologiájának luth. felekezeti jellege mellett melanchthoni színezetét is elárulja. Azért foglalkozunk vele a luth. confessionális erlangeni iskolával kapcsolatban, de mégis annak végén, attól különválasztva. Már fent nevezett történeti művében kifejtette Kahnis a bűnös ember erkölcsi állapotáról szóló egyházi tanra vonatkozólag: „mily kevéssé találók a természetes ember absolut romlottságát hangoztató szokásos nézőpontok, melyek szerint már csak a gonoszra van szabadsága és legfelebb csak a justitia civilis lehet birtoka". (Gang 2. kiad. 271. 1.) Ugyanezt mondja dogmatikájában is. Második kötetében, mely a dogmatörténetet foglalja magában, nemcsak Augusztinus tanát veti el részben (135 skk. 1.), hanem a reformátorok állásfoglalásának ismertetésénél is azt állítja, hogy Melanchthon az emberi akaratnak az üdv elsajátításánál való együttműködéséről szóló tanával vagyis épen synergismusával az igazi evangéliumi s egyúttal valóban hagyományos útra lépett (530. 1.). Azután a hitvallások tanát is szigorúan megkritizálja a synergismus értelmében (543. skk. 1.), akár csak Müller Gy.-t hallaná az ember, s így nem véletlen, hogy épen ennek tanáról azt állítja, hogy vele a helyes útra lépett (546. 1.). Ezek után nem kell csodálkoznunk, hogy Kahnis erősen hangsúlyozza a természetes ember képességeit. Annak ellenére, hogy Isten közösségéből kibukott és a test uralma alá került ') L. Herzog-féle RE. 3. kiad. 9. köt. 692-698. 1. (Kunze).