Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. J g J 466. 1.) Hiszen igaz, hogy isten igéjének hirdetése nem éri el célját minden embernél, de önnek az oka nem az isten, mintha tán nem akarná mindenkivel közölni szt. lelkét (456. 1.), hanem az emberek, mert nincs meg bennük a szükséges akarat. Az üdv az ember szabad hozzájárulása nélkül el nem érhető, isten kegyelmét senkire rá nem erőszakolja. Megkínál vele mindenkit a nélkül, hogy szabadságát korlátozná. Más szóval : isten maga hozza létre az emberben a hitet, ha azt magában életre hívni engedi. (457. 1.) Thomasius eddig érvényre emeli a keresztyén hittudat mindkét mozzanatát: a kegyelemnek, Krisztus művének jelentőségét és az ember szabad elhatározását, felelősségól. Ezért ő is kérdezi: mikóp viszonylik egymáshoz az isteni és az emberi ténykedés a megtérésben, hogyan hívja elő isten kegyelme az emberben az elfogadó képességet szabadságának sérolmo nélkül. (III.,. 466. 1.) Ezen kérdésre Tho masius is úgy adja meg a feleletet, hogy kiindul az isten igéjének hirdetéséből. Evvel együtt jár a szt. lélek hatása, melynek az ember üdvét köszöni. (III. t. 457. 1.) Hogy an ember az igét hallja és öntudatába felveheti, szerinte is a természetes ember ama képességének köszönhető, mely benne isten kegyelme folytán mint bűnösben is megmaradt még. De hogy aztán tényleg meg is hallja-e, az attól is 1'ügg, hogy isten mikép intézi az ember életét: vájjon a hirdetett ige hatáskörébe hozza-e és esetleg felébresztette-e már benne a vágyat a megváltás után vagy legalább az elégedetlenség érzetét. (467;· 1.) Ez főleg persze egyrészt magától az igétől, de aztán az embernek saját önelhatározásátóí is függ, mert hiszen az ember már eleve is kivonhatja magát hatása alól. (466. 1.) Csakhogy ha az ember isten igéjét hallgatja, még nem tesz olyat, ami természetes cselekvése határán túlmenne. Hisz ez még csak külső megismerkedés^ az igével és még nem lelki értelemben vett elsajátítása. Ámde tudjuk, hogy az ige magával hozza a szt. lélek hatásos erejét. Mig az ember az igét hallgatja, addig hat reá, énjére a szt. lélek, és ezen hatás elől el nem zárkózhatik. A hatás következménye pedig az lesz, hogy a formális meghatároztathatóság valóságos fogékonysággá lesz. Az akarat régi rabsága annyiban megszűnik, hogy most az einher tudatos szabadsággal vagy elutasíthatja az ige tartalmát vagy pedig tért engedhet hatásának. (467. 1.) A világi dolgokban addig meglévő szabadság tehát a lelkiek terén is helyreáll. Krisztus lelke lehetővé teszi, hogy az üdvöt elfogadjuk vagy elutasítsuk. És mindez tisztára az isten kegyelmének hatása, mely ellenállhatatlan, mert el nem kerülheti, aki isten igéjét hallgatja. Hanem azért még sem nevezhető az mágikus vagy kényszer alatt létrejött hatásnak, mert hiszen az egész az