Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz itt levél. 15 azokból nem lehet következtetni valamely különösen veszélyes bajokra, gyűlölködésre s pártoskodásra, mint a minőkről pl. a korinthusi és galatiai levelek szólnak. Nem lehet következtetni, hogy a hitben gyengék csupán zsidókeresztyének lettek volna (Zahn), vagy hogy a vegetáriánusok alatt ebionita és essenus zsidókeresztyéneket kellene érteni (Ritschl és B. Weiss) s a hatóság iránt való engedelmességre csupán a zsidókeresztyéneket kellett inteni (Zahn), mert ugy a hitben gyengék, mint a vegetáriánusok és engedetlenkedők a pogánykeresztyének közül is kerülhettek ki. Ha a levél tárgyaló részében uralkodó s az apostolnál szokatlan fejtegető hangot, a tárgylagosságra iparkodó és széleskörű bizonyítást s az elvek kidomborítására való törekvést vesszük figyelembe, ugy semmi kétségünk sem lehet arra nézve, hogy a zsidókeresztyénség nem lehetett túlsúlyban s a maga sajátos felfogását Isten országáról s az evangéliumról nem érvényesíthette és nem akarhatta érvényesíteni a pogánykeresztyénekkel szemben. Ε mellett bizonyít a Csel. 28, ,4 azon adata, hogy a római keresztyének szívesen fogadták Pált, a mikor fogolyként a fővárosba került (62 körül) és Csel. 28, 2i23 a zsidóknak az a nyilatkozata, hogy az apostolról nem volt tudomásuk sem levél utján, sem egyes tanítók közvetítésével; ők csupán annyit tudnak, hogy a ker. heresis ellen mindenfelől ellentmondások emelkednek. Ha a zsidók közül oly nagy számmal csatlakoztak volna Krisztus evangéliumához, hogy elnyomták volna a pogánykeresztyéneket. arról a zsidó elöljáróknak, kik Pálnál megfordultak, feltétlenül tudniok kellett volna. A római keresztyének pogány keresztyénsége mellett szól a Nero-féle keresztyén üldözés, melyet a zsidóüldözéstől megkülönböztetőleg rendelt el a pogányokból alakult keresztyénség ellen s római Kelemennek levele, mely ugyan későbbi időből való, de világosan bizonyít a pogánykeresztyénség mellett. Nem döntheti ezt meg sem Ambrosiaster későbbi időből való ellenkező állítása, sein pedig az a feltevés, hogy az apostolnak levele s későbben 2 évig tartó személyes közreműködése megváltoztatta volna a gyülekezetnek állapotát. A felhozottak kellő mérlegelése alapján bizonyos, hogy a római keresztyének zsidókból s pogányokból lettek Krisztus híveivé; nagy túlsúlyban nem volt sem az egyik, sem a másik rósz, de nagyobb számmal mégis a pogányker. iránynak kellett lennie, mert ezt követeli a levél kifejtett tartalma, a figyelembe vehető tárgyi és személyi körülmények s viszonyok és végül Pál apostol levelének sajátos szerkezete.