Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 170 Dr. Daxer György. nem működhetik az üdv elnyerésére. (III. 540. I.) Erre képtelenek vagyunk, mert bűnünk oly nagy, hogy csak isten kegyelme a Jézus Krisztusban veheti el és akaratunk annyira a bűn rabja, hogy az önsegélyre teljesen képtelen (541. 1.) De ha üdvünk egyedül isten kegyelme és műve, nem elkerülhetetlen akkor az absolut praedestináció? Ezen aggodalom eloszlik, ha pillantást vetünk arra, mikép végzi a szt. lélek az ember szivében művét, hogy a kegyelmet elfogadja. (54B. 1.) Amint az isten a megváltás kedvéért felvette az emberi testet, úgy vette fel a szt. lélek az ige alakját, hogy a bűnös világot megszentelhesse (inverbatio). (303. 1.) Leereszkedett, belebocsátkozott az emberi szóba, az igébe, hogy hozzánk emberekhez emberileg közelíthessen. (304. 1.) Ilyen módon aztán hatást gyakorol az emberekre (554. 1.) Az ige hatása ellenállhatatlan. Nem hat ugyan mint természeti erő, hanem mint felszabadító, az akaratot ébresztő s megindító hatás s előidézi az önelhatározás lehetőségét (555. 1.), a felszabadított akaratot, (arbitrium liberatum), amely az igehirdetés kegyelmi ígéretére örömmel igent mondhat. De találhat a kegyelem igéje ellenmondásra is. (544. 1.) Beáll tehát a krízis, amely az egyesnek üdve vagy elkárhozása fölött dönt. (544. 1.) Bár minden bűnös ember egyforma a kegyelemmel szemben való természetes ellenállásban, meg a tisztára szenvedőleges fogékonyságban, mégis óriási lesz a különbség köztük a szerint, amint az egyik engedi, hogy a kegyelem lelkiismeretében meggyőzze vagy pedig a másik ielkiismerete ellenére is állandóan ellenáll a kegyelemnek. Ez saját hibájából el fog Ítéltetni (ellenállása „schlechthin verschuldet" 547. 1.), az meg saját érdeme nélkül egyedül Krisztus bűnbocsánatában találja meg lelke békéjét. (546. 1.) (Istenfiúsága „schlechthin verdienstlos" 547. 1.) Az, hogy kik tartoznak ezen vagy azon kategóriába és miért, az isten és az ember szabadságának titkában gyökerező megoldhatatlan kérdés. (547. 1.) (Dettingen hasonlóan tanít, mint Philippi. A megváltottság tudatát épségben tartja, mert a természetes ember akaratát semmiképen sem tartja képesnek arra, hogy a kegyelem elfogadásánál közreműködjék. De mert az isten hatása az igében jön hozzánk s így krízist idéz elő, hogy a kegyelmet a szt. lélek által felszabadított akaratunkkal el fogadjuk vagy elutasítsuk, azért ha elkárhozunk, mi vagyunk annak az oka s azért felelősek, míg ha üdvözülünk, ez sem történik akaratunk nélkül, hanem a kegyelem által felszabadított akaratunk elhatározása következtében, de nem ami érdemünk — hanem isten kegyelmének ajándékaképen. Szóval Oettingen is megmagyarázza, mikép lehet a megváltottság ós az egyéni felelősség tudata egyszerre a mi tuda-