Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál. 3. (Dettingen Sándor (1827—1905.) Philippi tanítványa és utóda volt a dorpati egyetemen. Hírnevét moralstatistikájával („Die Moralstatistik" 1869. 3. kiad. 1882.) alapította meg, melyet nálunk Pauer Imre is méltónak talált arra, hogy „Az ethikai determinismus" c. művében alaposan felhasználja. Még halála előtt kiadta 3 kötetben dogmatikáját („Lutherische Dogmatik" 1897—1902.), amely abban hasonlitPhilippióhez, hogy a luth. egyház tanát képviseli és mindenféle ellenzőivel szemben a legújabb időig megvédi. Oettingen óriási anyagot dolgozott fel művében, sokszor nagyon terjengősen és bőbeszédűen. A tulajdonkópeni dogmatikai rendszer a 2. és 3. kötetre terjed. Az előbbiben .szól a bűnös ember erkölcsi állapotáról. Ezt jellemzi az embernek a bűn rabságában való sínylődóse, a képtelenség arra, hogy bűnét eltávolítsa (512. 1.), istenhez való viszonyát megváltoztassa. (513. 1.) Vagyis az ember akaratának formális szabadsága ellenére is képtelen a valódi jóra (515. 1.) Isten a bűnös embereket mind a Krisztusban üdvre rendelte. (577. 1.) De azért az üdvakarat ezen universalisinusa nem absolut oly értelemben, mintha isten kegyelmét minden emberre ráerőszakolná. (578. 1) Az isten akarata az egyes ember lelkiismeretéhez fordul ós arra akarja őt képessé tenni, hogy az igében való megnyilatkozására igent vagy nemet mondjon. Isten nem szünteti meg az ember szabadságát (579. 1.), hanem helyreállítja, azaz az isteni kezdeményezés azon helyzetbe hozza az embert, hogy önkénytesen ós személyesen megragadhassa a felkínált istenfiúságot ós azt egy új életben meg is tarthassa. (580. 1.) Azok, akik az isten kegyelmét hitben elfogadják, a választottak. (581. 1.) De a kárhozatra isten senkit sem rendelt. (582. 1.) A kiválasztás értelme, hogy nem én választottam az istent, hanem ő engemet; nem az én akaratomtól és cselekvésemtől függ az én istenfiúságom, hanem egyedül isten kegyelmétől. Az ember akaratával nem jöhet a kegyelem elébe, sem vele együtt Thool. Szaklap VII. évf. 12