Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története
A pátriárkák története. 153 annál kevésbé lehetséges, miután tudjak, hogy ez az eleven kép három forrás összerakásából keletkezett, összerakni pedig csak úgy lehetett, hogy az egyező vonások összeillettek. A rajz tehát már eleven volt a külön forrásokban is. Honnan kapták ezek a források azt a való életet, melyet oly híven tükröznek vissza ? Bizonyára az élő tradícióból, melyet ők csak leírtak, de hozzá nem komponáltak semmit. Ezek az elbeszélések tehát az igazi egészséges népéletből kerültek elő, mert a mult igazi életét csak a népélet eleven emlékezete adhatja vissza, azt komponálni, kigondolni nem lehet. 1) De van még egy nagyon fontos bizonyítékunk a pátriárkák történetének valódisága mellett és ez az, hogy itt az események eredete és lefolyása is természetes és igaz. A személyek tetteinek rúgója: a kor világnézete, az életviszonyok, egyéni természet és családi vagy személyes érdek. A csodaszerűségnek itt csekély szerepe van ; a csodás elem fel-feltünik ugyan, de csak külső járulók. Az eseményeknek ezt a természetes menetét mindjárt Izsák házasságánál észrevehetjük, de különösen a két nagyobb összefüggő elbeszélésben: Jákob és József történetében. Természetes itt minden. Az okok ós következmények összefüggése igazi életet tár föl előttünk, melynek élénk, majdnem drámai rajza egy jelenkorú Írónak is becsületére válnék. Jákob történetének realistikus alakjai, Jákob és Lábán, kik ravaszságban, nyereségvágyban versenyeznek egymással, a civakodó két feleség, Lea és Ráchel, a nyers, de becsületes, őszinte kedélyű, jószívű Ézsau mind olyan alakok, amilyeneket csak az igazi élet mutathat fel. Ennek a realistikus elbeszélésnek csak annyiban van morális hatása, amennyiben azt mutatja, hogy az erkölcsi hiányoknak, hibáknak milyen rossz következményei vannak. A történet csak a végén emelkedik magasabb ethikai színvonalra: Ézsau és Jákob kibékülése megható és lélekemelő. Annál magasabb ethikai színvonalra emelkedik a Józsefről szóló gyönyörű elbeszélés, melynél a maga egyszerűségében is szebbet, lélekemelőbbet alig tud felmutatni a világirodalom. Az egyéni karakterekből, lélektani motívumokból indul meg a cselekvóny s foly le a legtermészetesebben s a legérdekesebben. És ezt a páratlanul szép elbeszélést sem Wellhausen, sem Winckler egyetlen elismerő szóval sem méltatják ! Annál szebben méltányolta ezt Szász Károly aesthetikai tanulmá') Hogy ezeket az elbeszéléseket egy későbbi kor nem komponálhatta, legkevésbé pedig a királyság kora, ezt mutatja az a békés pásztori élet, amit oly híven festenek. A királyság kora harcias volt. Jákob és Ézsau megható kibékülése is ellenmondásban van Izráel és Edom állandó gyűlöletével. A leigázott Edom soha sem békült ki Izráellel.
