Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

154 Csengey Gusztáv.

1 nyában, mely a világirodalom nagy eposairól írt könyvében foglal, helyet. És ebben a két elbeszélésben Izsák házasságától kezdve egész a József-történet vegéig a mirákulumnak, csodaszerűségnek legkisebb nyoma sincs; a csodahit csak annyiban szerepel, amennyit az ókori világnézet feltótlenül megkövetel. Ilyen: az isteni jelre várás Ábrahám szolgájánál, az álomfejtés Józsefnél. De ezek nem csodák. Egyetlen kivételt képez Jákob tusakodása az ismeretlen férfiúval, amit hajlandó volnék valami mythosi töredék beékelósének tekinteni, ha Jákob lelki harczának külső érzekitése annyira szembeszökő nem volna benne. Ez a lelki harc el nem maradhatott, midőn az annyira megbántott testvérrel készül találkozni. A pátriárkák egész történetében csak Ábrahám körül merülnek fel a csodaszerűség elemei. De ezek is más természetűek, mint amit csoda alatt értünk. Hogy isten Ábrahámot meglátogatja s személyesen jelenti ki neki, hogy fia születik, s hogy aztán Istennel színről-színre beszélget, sőt Sodorna érdekében valóságos árlejtésbe bocsátkozik, — ez nem tartozik a mirákulum kategóriájába, hanem egyszerűen antropomorfizmus, istennek emberi alakban való felfogása, mit akkor senki sem tekintett csodának, egészen természetesnek találták. A mirákulum Sodorna katasztrófájánál merül fel. A kénköves tűzeső, Lót feleségének sóbálvánnyá válása, az angyal megjelenése a fiát megáldozni akaró Ábrahámnál már csakugyan csodák. Mindezek, még az antropomorfizmus jeleneteit is ide számítva, elég okot adtak arra, hogy Ábi'ahámot mythosi alaknak tekintsék. És mégis — éppen Ábrahám történeti létezését igazolták az asszir-babilóniai ékiratok legújabb adatai és éppen a lenézett, sokszor lecáfolt 14-ik fejezet alapján! Lássuk rövid áttekintéssel kelet történetét egész addig a korig, a hol az asszir-babilőniai ékiratok adatait a Gen. 14-ik fejezete kiegészíti. Mesopotámiáról, Kr. e. 4000 évre nyúlnak vissza történeti emlékeink. A babilóniai adatok szerint a legkorábbi királyok az agadéi Szargon és fia Naramszin voltak, kik Kr. e. 3800-ban uralkodtak. Szargonról hadjáratokat is közölnek, melyek egész a középtengerig terjedtek. Ezekről az uralkodókról hiteles emlékeink vannak. Már ekkor az ország hosszú, változatos történetre tekinthetett vissza. Szargonnak igazi sémi neve van; de azt az ősrégi kulturát, melyből a hót planéta neve s a nekik megfelelő hét (a hónap négy negyede), a körnek 360 fokra s az évnek 12 hónapra, a hétnek hét napra s a napnak 24 órára ós az órának 60 percre való felosztása hozzánk átszármazott, nem a Szargon népe fejlesztette ki; ez az ős