Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Csengey Gusztáv-tól: A pátriárkák története

I A pátriárkák története (kritikai megvilágítással). Az ó-szövetségi történeti kritika a Pentateuch forrásainak fölfedezésétől (1753) Wellhausen föllépéséig (1876) egy hosszú százados, eredményeiben gazdag munkásságra tekinthetett már vissza, midőn a Wellhausen-fóle kritikai irány ezeket az eredményeket összefoglalva Izrael történetét megkonstruálta. Ezzel a történeti kritika bizonyos megállapodáshoz jutott s a liberális történeti theologia lassanként hozzászokott, hogy Izráel történetét a Welihausen-féie kritikai irány megvilágításában lássa s a szerint ismertesse meg a nagy közönséggel is. A legnevezetesebb ilynemű munka Stade Izráel története. Időközben azonban, mig a történeti kritika az eddigi munka eredményeit nagyszámú önálló feldolgozásban értékesíteni törekedett, a keleti ásatások mindig több és több asszir-babiloniai ékiratos ókori emléket hoztak napvilágra, melyeket a tudomány lassanként kibetűzött és rendezett. Az asszyriologia felfedezései oly világításban mutatták be az ókori keleti nagybirodalmak történetét s ennek hézagait kiegészítették. De új megvilágítást nyert sok tekintetben az ó-szövetségi történetírás is, ami nagyon természetes, mert hiszen Izráel történetének nagy része éppen a keleti nagybirodalmak korára esik s ezekkel szoros összefüggésben van. Kezdték tehát a nyert forrásanyagot az ó-szövetségi traditióval összehasonlítani s ezt amazzal kiegészíteni. Már a mult század közepe táján megindult az ékiratok feldolgozásának munkája; amely iránt azonban a theologusok csak a Delitzsch-féle „Babel und Bibel" vita óta kezdtek jobban érdeklődni. A folyó század elején az ó-szövetségi kritikában mindezeknél fogva, de különösen Winckler Húgó assyriologus fellépésével egy újabb fordulat állott be, melyet már nem lehet ignorálni, hanem vagy el kell azt fogadni s ennek alapján Izráel történetét újra kell megkonstruálni, vagy le kell számolni vele.