Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 113 tulajdonkép az ember lelkéből csak kihelyezi a történet színterére és itt aztán megmagyarázhatatlannak találja. Amennyiben pedig az istennek az egyes ember lelkében történő működésében is kellene vele foglalkoznia, úgy kerüli el a feladatot, hogy a kérdést magát feloldja, hogy ne kelljen rá felelnie. 6. R e i s c h 1 e Miksa. (1858—1905 )*) Bécsben született ugyan, de württembergi eredetű családból (L. i. m. IX. 1.) Egyházunk nagy jótevőjének, a nagyszombati Reischel Ágostnak közeli rokona volt. (L. az i. m.-ről írt ismertetésemet a Theol. Litbl. 1907. évi 30. sz. 358. 1.) Tübingenben egy fiatal repetens Mezger Pál (most baseli tanár) figyelmeztette Ritschlre, akit Reischle aztán tudományos utazása alkalmával Göttingenben felkeresett, hallgatott, majd theologiájában követett is. Már mint repetens ilyen szellemben működött is, úgyhogy a tübingeni theologusok mint „RitschlReischleanerek" hagyták el az egyetemet (i. m. XIX.) Theologiája ezen irányáról tanúskodnak irodalmi munkái is, melyek közt bennünket most dogmatikai vezérfonala (Christliche Glaubenslehre in Leitsätzen 1902.) érdekel közelebbről. Mert ebben szól kérdésünkről is bővebben és kimerítőbben, mintsem rövid dogmatikában várni lehet. Reischle kérdésünknek egész szakaszt szentel, azt, a melyben az isten lelke működésének és az ember szabadságának viszonyát fejtegeti. (122. §.) Isten kegyelme Krisztus szent lelkének hatásaiban érintkezik velünk. Ezek isten igéjében ós a szentségekben érnek bennünket és első alkalommal önkénytelenül hatnak ránk (motus inevitabiles et irresistibiles.) De ha egyszer felébresztették bennünk a lelkiismeretet, Krisztus lelkének hatásaival szemben (mint minden erkölcsi tekintéllyel szemben) fellép a szabad elhatározás. És ha most már isten hatásainak ellenszegülünk vagy hozzájuk hűtlenek leszünk, azért már felelőseknek érezzük magunkat. De az itt követelt szabad tevékenység nem egyéb, mint az, hogy teljesen átadjuk magunkat a Krisztus lelke befolyásának; tehát tisztára fogékonyság ós nem valami erdemszerző munka. „Azért fér meg a szabadság és a felelősség tudata ellenmondás nélkül avval a bizonyossággal, hogy egész keresztyén életünk Krisztus lelkének műve ós isten ajándéka." (151. 1.) Lényegében Reischle felfogása megegyezik Schultzóval, így tehát δ is eltér e kérdésben Ritschl tartozkodó álláspontjától és közelebb jut az egyházi felfogáshoz. ') L. Reischle: Aufsätze und Vorträge . . . 1906. életrajzi bevezetését, melyet Häring Τ. és Loofs írtak. Thool. Szaklap VII. évf. 8