Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 79 szetes eszközökkel lehet nevelni (Rosenkranz) s nem azt tudjuk igazán, a mit egyszer megtanultunk, hanem azt, a mit időnként ismétlünk és felujitunk. Az árvaházi iskolákban minden kisebb és nagyobb szakasz elvégzése után ismételtek, már csak az összefüggés fenntartása s az egész tárgyon való uralkodás kedvéért is. Ezen kivűl hetenként két nap, szerda és szombat u. n. ismétlő nap volt (Repetitionstag), a melyen az alsóbb osztályokba esetleg a felsőbb osztályokat is bevonták, hogy a már tanult, de elfeledt tananyagot újra hallhassák. Hogy ezt a gyakori ismétlést a növendékek meg ne unják s figyelmüket fenntartani lehessen, ajánlja Francke a tanítás formájában, a módszerben való változatosságot. És itt néha kissé mesterkélt dolgokat is említ, hogy pl. a latin szavak ismétlésénél kiki 6 szót mondjon fel, de mindig olyant, a milyent előtte mások még nem mondtak; a ki e szabály ellen vétett, az annyi új latin szót mondott ismét, mint a mennyit elhibázott. Vagy a séta közben látott tárgyak ismert neveit mondták meg s a következő tanuló oly betűvel kezdődő más latin szavat mondott, a mely betűvel végződött az előbbi; a tanult szentírásbeli helyeket betűrendben mondták fel stb. Általában Francke jól tudta, hogy mily elengedhetlen feltétel a tanításnál az ismeretszerzés minden fokán az érdeklődés és a figyelem. Azért igyekezett a szóban forgó tárgyaknak minél többféle használhatóságát, becses tulajdonságát és szépségét feltüntetni. A tanítótól megkívánta az élénkséget. Ha a tanító maga is folytonos actióban van — mondja — akkor a tanulók sem lankadhatnak meg, hanem ujabb és ujabb ösztönt nyernek az attentióra. (Ord. u. Lehrart im Paedag II. Sect. 30. §.) Neveléstani művében (Kurzer Unterr. 22. §) mondja, hogy a figyelem az okosság kezdete. De ezt magától a gyermeki kortól nem lehet megvárni, tehát a nevelő igyekezzék azt felkelteni és fenntartani. És pedig tegyen külömbséget az elmék között. Némelyek frissek, mások lassúak. A szórakozottakat kitartásra kell ösztönözni, a lassú elméknek időt engedni. Nem szabad a figyelmet sokféle tárgyra distrahálni és 10—20-félét egyidejűleg tanultatni, mert ekkor elég gondot és figyelmet egyikre sem fordíthatnak. Ha kevesebb a tárgy gyorsabban haladnak, a gyermekek magok is látják az eredményt s ez őket kedvvel tölti el s további kitartásra ösztönzi. A figyelmet különösen az érdeklődés fokozásával lehet élénkíteni. Azért, ha valami nevezetesebb és fontosabb tulajdonságai vannak a könyvekben és a természetben előforduló tárgynak, azokat a tanító mindig jól kiemelje. Végül pedig a tanítás mindig valláserkölcsi neveléssel legyen összekötve. Mert a puszta ismeretközlés soha sem a végső cél, hanem a szívnek és akaratnak nemesítése s a növendéknek közhasznú, tevékeny keresztyén életre való képesítése és serkentése. Ezt tartvá szem előtt a pietisták nem annyira hittant tanítottak, mint inkább vallást, a Krisztusban megjelent teljes igazságot igye-