Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 51 szentebb tekintélyűvé vált, pl. amen, halleluja, vagy nem lehet lefordítani, minő pl. racha, mely a bosszankodónak, hosanna, 1) mely az örvendőnek szava, és általában az indulatszók. A sok eltérő fordítás mellett nem világos az értelem, a szerző gondolatától is gyakran eltér a fordító, ha hiányzik a biblia eredeti nyelveinek ismerete. Ezért szükséges a héber és görög nyelv tudása, vagy legalább valami szószerinti fordítások. Nem mintha ez utóbbiak elégségesek volnának, de hogy kitűnjék belőlük az igazsága, vagy hibája azoknak, kik nem annyira a szavakra, mint a gondolatokra ügyeltek fordítás közben, miközben olyan szavakat és szólásmódokat is átültettek, melyek a régi írók tanúsága szerint a latin nyelvhasználatban nincsenek meg. Innen van a sok soloecismus és barbarismus, milyenek a következő példákban láthatók: Quae est terra, in qua isti insidunt super eam. ... et quae sunt civitates, in quibus ipsi inhabitant in ipsis? (Num. 13, 2 ϋ.) Super ipsum autem fforiet (e. h. florebit) sanctificatio mea. (132. zsolt. 18.) Az ismeretlen jelekről szólva azt mondja, hogy vagy az ismeretlen szó akasztja meg az olvasót, vagy az ismeretlen kifejezés, szólásmód. Ezek, ha idegen nyelvből erednek, az ilyen nyelvű emberek megkérdezése, vagy idő és képesség birtokában az illető nyelv megtanulása vagy több fordítás egybevetése által tudhatók meg. Ha pedig saját nyelvünknek valamely szavát vagy kifejezését nem értjük, az olvasás ós figyelés gyakorlása által világosodnak meg. Az ilyen szavakat és szólásmódokat jól emlékezetünkbe kell vésni, hogy akár ha jártas emberrel találkozunk, megkérdezhessük, akár ha olvasás közben bukkanunk rájuk, hol az összefüggés jobban kitünteti értelmüket, megfigyelhessük. Szótárak hiányában az ilyesmi nem is történhetett másképen. Megjegyzi végül, hogy oly nagy hatása van a szokásnak, hogy a kik a szentírás tanulmányozásában nevekedtek, azok inkább a classicus auctorok nyelvét nem találják elég latinosnak, nem pedig a szentírásét. Ajánlja ismételten több fordítás összevetését, hogy a falsitas elmaradjon. A szentírás emendálását figyelmébe ajánlja a jártas olvasónak, miközben az egyfajta fordítások közül a nem emendáltak az emendáltakhoz alkalmazandók. A fordításokról szólva azt az érdekes adatszámba menő megjegyzést teszi, hogy „qui Scripturas ex Hebraea lingua in Graecam verterunt, numerari possunt, Latini autem interpretes nullo modo". Különösen eleinte, ha valami képesebb embernek kezébe került egy görög codex, azt mindjárt *) Réika aramul = hiábavaló ember, hosianna = adj üdvöt (szerencsét)! 4*
