Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
52 Marton Lajos. megkísérelte fordítani. Ez azonban nem baj, sőt inkább elősegíti a megértést, mert a homályosabb helyeknél annál több codexet lehet összevetni. Ε latin fordítások közt azonban legtöbbre becsüli az Italat, „nam est verborum tenacior cum perspicuitate sententiae." Ezt használta Aug. úgy gyakorlati, mint tudományos munkálkodásában, tehát idézeteiben is. Hieronymus fordítását csak pályája vége felé s akkor is kevéssé. A latin fordítások szövegének emendálása az U. T.-ban az eredeti nyelvű textus, az Ó. T.-ban azonban már csak a Septuaginta fordítás alapján történjék, mely Aug. szemében akkora tekintély, hogy mellette a héber szövegre való viszszamenést szükségtelennek tartja. 1) Jellemző az akkori időre, hogy oly széles irodalmi műveltségű férfiú, mint Augustinus (nemkülönben Justinus martyr, Irenaeus, Alex. Kelemen, Jerus. Cyrill, Hilarius, — Hieronymus már nem —) hitelt ad a LXX eredetére vonatkozó s annak tekintélyét fokozni hivatott mondának, mely a 70 cellában (Alexandriában) elkülönítve dolgozó 70 fordító munkájának a Szentlélek inspiratioja folytán bekövetkezett oly fokú egyezéséről beszélt, ,,ut os unum tot hominum fuerit." Sőt ha feltételesen megengedi is, hogy conferáltak, még így sem tartja megengedhetőnek, hogy bárminő jártasságú ember ma annyi tudós öreg megegyezésének javítására vállalkozzék. Mert ha van is eltérés e között és a héber példányok között, ez isteni dispensatio által történt: úgy fordítottak ők, a mint a Szentlélek a pogányoknak, a leendő hívőknek megfelelőnek tartotta. Az átvitt értelmű ismeretlen jelek, szavak megértéséhez szintén első feltétel a nyelv ós pedig az eredeti nyelv ismerete, 2) de ép oly fontos a tárgyi megértés is. A dolognak ez oldala, melylyel fontosságához képest sokat foglalkozik, kiterjed tulajdonkép mindazokra a dolgokra, melyek a bibliai kor reális ismeretét szolgáltatják. A miből világos, hogy ez ismeret nemcsak a képes szólások megértéséhez szükséges, mint a hogy a szöveg feltételezi, hanem a szószerintiekhez l) Erre nézve fentebb. Cassiodoriusnak az emendatiora adott szabályai ismertetésénél, már megtettük észrevételünket. Ε hibás elv csak annyiban menthető, a mennyiben a Hieronymus előtti latin fordítás, az u. n. Vetus Latina, v. antiqua translatio (Itala) az ó-testamentumot tényleg kizárólag a LXX után fordította. Ε körülmény persze a mi felfogásunk szerint az eredeti szöveg megtekintését nem tenné feleslegessé, de Aug. itt is dogmatikus marad. Egyébként is ellenmondásba jön önmagával, mikor a latin szöveg ismeretlen vagy kétes kifejezéseinek, szavainak megvilágításához szükségesnek tartja a héber nyelvi ismeretet, hogy az eredeti szövegre vissza lehessen menni, az emendatiohoz pedig nem. ') Itt főként azokra a héber szavakra és tulajdonnevekre utal, melyek a bibliában néha megmagyarázva, de legtöbbször magyarázat nélkül fordulnak elő, pedig megfejtésük nagyban hozzájárul az értelem felderítéséhez.
