Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17

200 Ézsaiás. ítélet gondolatát az Immánueljeiben csak a 16. és 17. vers idézte elő, melyek közül az egyiknek hitelességét már kétségbe vontuk, a másiké pedig szintén tarthatatlan.

1) A 16. vers kétségkívül egy régi magyarázata Ézsaiás Immanueljóslatának, míg 17. a 16-odikban kifejezett gondolatnak a 18. és következő versek tartalmával

2) való összekötését akarja közvetíteni: mivel a 16. vers Juda ellenségeinek pusztulásáról szólott, szükség volt egy közvetítő gondolatra, mely a Judára irányuló fordulatot lehetővé tette. Hogy e mellett Immánuelnek komor háttere is van : ez a 17. vers nélkül is valószínű azok után, amik Acház és a próféta között történtek. De e vonás nem mehet Immanuel ideális voltának rovására, a miről szó lehetne akkor, ha Immanuel mint időmutató a 11. versben felajánlott üdvjellel szemben a Judára és Acházra elkövetkezendő ítéletet jelentené.

3) Ily „itélet"-nek épen elegendő: A Dávidházából természetesen származó utód helyett, — kiről Acház bosszantó magaviselete után nem lehetett már szó, — egy új (talán csodás származású) egyénnek képe, akinek nem a királyi tisztség kölcsönözte méltósága érdekel, azokkal az erkölcsi súlyú tulajdonokkal, melyek a jó megválasztásában és a rossz elvetésében nyilvánulnak. Hogy ez ideális vallásos egyén a „messiás", azt Ézsaiás, legalább a jelenet alkalmával, még nem tudhatta, de hogy innen kezdve szólhatunk tulajdonképen személyes messiásról, azt Ézsaiás további prófétiája igazolja. Azért mondhatja Kittel: „Abban az emlékezetes órában, melyben Ézsaiás Acháztól búcsúzott, a személyes messiás eszméje született világra." *) A 17. vers hitelessége ellen szól: az asyndetikus csatlakozás, holott egészen új gondolatról van szó; a terjengőség: f^N JVa-bjil ^Sj?"'?^

1,T^V A ""OK ΓΡ3 nem illik ide, sem ha 1. Acháznak édesatyját (Jóthám), sem pedig úgy, ha 2. Dávid házát akarná jelenteni, — amelyről a sor legvégén csak a formaiság , kedvéért esnék szó. Valamint az is, hogy e kifejezésből: ογτΕίί HC Di'ö^ az ősitől eltérő az a felfogás olvasható ki, hogy Efraim a maga jószántából pártolt el Judától (Marti). Még későbbi glossza 17 b: fii? "Wx —, mely a 16. vers olvasásakor és a 17. vers kezdő szavaira való tekintettel származott, anélkül, hogy szerzője e jegyzetnek helyességét a 17. vers fordulatára való tekintettel kétségbe vonta volna. a) 7> ie—

ιβ· pusztulásról (Judáéról ?) szól két töredékben, amelyeket a 81ΠΠ E>

!3 formula bárhova csatolhat. s) Az „Immanuel" név ebben az esetben optativ értelmű volna („Isten•egits"?), ami nem valószínű.