Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17

Martony Elek. 201 II. Ézsaiás prófétai beszédei tényleg nem egy, lianem szo­rosan véve két „messiási" összképhez szolgáltatnak vonáso­kat, melyeket nem szabad liarinonisztikus érdekből egybe­olvasztani. 1) Az egyikben — a 724. év elé eső beszédekben — a jövendő messiás alakja lép előtérbe; a másikban, miután amaz évben az asszírok Juda tőszomszédságába jutottak (azzal, hogy IV. Szalmanasszár ostrom alá fogta Samáriát) az az alapgondolat, hogy Jérusálemet az asszírok nem vehe­tik meg; — a messiás alakja hiányzik belőle. Immanuel a 724 előtti jóslatokat jellemző messiáskép­nek központi alakja. Kezdetleges vonásait Ézsaiás prófétiája csakhamar az üdvjövőről festett nagyszerű képpé fejlesz­tette. Ami az Acházzal való jelenetkor még befejezetlenül maradt, határozott kifejtést nyert akkor, mikor Ézsaiás a tejjel-mézzel táplálkozó gyermek önmagában nyugvó alakját hatalommal felruházva és királyi székben ülni látta. 2) Míg az első alkalommal az egyszerű Immanuel név kifejezhette Istennek kegyelmi jelenlétét, melyet ama gyermekalak mint ilyen éreztetett, addig a béke birodalmát öntudatosan növelő fejedelmi alak lényét kifejezni — név alig elegendő. 1) A rossz felismerésének és a jó megválasztásának tehetsége, melyben a gyermeknél még a természeti ós erkölcsi jelen­tés koincidál, a és Jahveh ismeretén ('"Ή 1 ^V) felépülő erkölcsi jellemévé fejlődött. Mikor pedig az ezsaiási messiáskép a legnagyobb teljességre jutott, azzal, hogy kerete az egész természeti világ megdicsőült alakjára is ki­terjed,· 1) — ugyanakkor a próféta képzelete, mely a köz­életnek legtökéletesebb alakját egyedül a királyságban szem­lélhette s amelyre a „Dávidnak igért állandó irgalmasságok" 5) az Acházzal való jelenet után ismét meghatározólag befoly­tak, az „Isai törzsökéből származó vesszőszál" képzetével 0) visszatért a Dávid nemzetségéből származó utód már-már elejtett gondolatához. De miért kellett Immanuel eszményi egyéni kópét, mely eredetileg a messiási remény typikus vonásait nélkülözte, ismét oly vonásokkal kombinálni, melyek az ország szeren­csés állapotához fűződő hagyományos várakozást jellemezték ? ') Ε nézetet Guthe (Das Zukunftsbild des Jesaia. Leipzig 1885.) érvé­nyesítette először. ') 9, 5· ') Ε kifejezést Guthe Jess, 55.alapján használja. «) 11, i·

Next

/
Thumbnails
Contents