Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
174 Marton Lajos. Atya az embereknek tetszett meg, azt figyelmezteti a harmadik, hogy: te benned tetszett meg (complacuit mihi kétszer is!) nekem 1). Ebből látszik, hogy bármelyik (ismét nem dönti el, melyik) tartotta meg az égi szózatnak még a szavait is, a többiek ugyanazon sententia meghittebben való kifejtése végett variálták a szavakat. A közös értelem ez: In te placitum meum constitui, hoc est, per te gerere, quod mihi piacet. János evangéliumában a galamb leszállását csak Ker. János elbeszéléséből halljuk, nem közvetlen tudósításból. A Ján. 1, 33-at a Mt. 3, 14-gyel hozva kapcsolatba, azt mondja, hogy ha csak akkor ismerte fel János Jézust, midőn a galambot reá szállani látta, kérdés, hogyan mondta a megkeresztelkedni jövőnek: Nekem kell inkább tőled megkereszteltetnem. Ezt ugyanis a galamb leszállása előtt mondotta neki. Ebből világos, hogy ámbár már ismerte, — itt meg Luk. 1, 41-et vonja be a bizonyításba — mégis valamit még nem tudott róla, a mit csak a galamb leszállásából tanult meg, hogy t. i. δ az, a ki Szentlélekkel keresztel, bizonyos saját és isteni hatalomnál fogva stb. A 111. könyv 1. caputjában az utolsó vacsorára ós az áruló kijelölésére vonatkozó tudósításokat egyezteti. Mt. 26, 26-ot Márk. 14, 22. és Luk. 22, 19. is közli. Hogy Luk. 22, 17. a pohárt már a kenyér előtt említi, ez csak praeccupatio. János az Úr testéről és véréről a 13. fej.-ben nem szól, de másutt (6, 32 s köv.) már sokkal részletesebben beszólt az Úr ezekről. Itt a vacsora végeztével a lábmosásról szól János, mely után az áruló kijelölését közli a többivel egyezőleg. (21. s köv.) Az egyezéseket ki is emeli Aug., de az eltéréseket nem. Ezután jön az úrvacsora szereztetése az első három szerint, mely után Lukácsnál (21. s köv.) megint az árulóról van szó. Itt aztán Ján. 13, 23. s köv. következik. Hogy már megelőzőleg mondja János (13, 2.) és Lukács (22, 3.), hogy a sátán bement Júdásba, az itt még csak részlegesen értendő, teljesen csak a vacsora végén. Hasonló az eset a Szentlélek közlésénél is. (Ján. 20, 22-ben részlegesen, a Csel. 2-ben teljesen). A legérdekesebb e contaminatioban, hogy Jánosnál urvacsoráról nincs szó ős Aug. nem tudja, miért nincs szó. A IV. könyv 5. caputja e két tételt egyezteti: Aki nincs ellenünk, mellettünk van. (Aug. a Vulg. után adversum vos ') Ez már valóságos játék. A latin szöveget követi, és pedig itt a Vulg. szerint, bár a 3-ik varians (Lk.) complacuit szava ebben helyesen complacui. Az egyeztetés körül elkövetett mesterkedés helyett nem jutott eszébe, hogy megnézze a görög szöveget, melyben ív ω ηνό'όχηαα, (Mt.) lv ααϊ ινΰΰχησα (Mk. Luk.) = kiben, ill. benned tetszésemet találtam.
