Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.-tól: A magyar reformátió eredeti jellemének kérdéséhez

222 Dr. Masinyik Endre. felekezeti viszonyokra. Avagy nem érdekes adat-e épp a vitatott kérdés szempontjából, hogy a tó'sgyökeres lutheránus Sopron még 1570-ben is a dunántuli kalvinismus gyúpontjául tartott Pápáról hitt papot s még pedig a szintén reformátusnak reklamált Sztáray Mihályt, hogy Beythe István eló'bb maga is soproni magyar pap volt és mint ilyen állása elfoglalása előtt, csakhogy a kalvinismusnak még a gyanúja se férközhessék hozzá, orthodox superintendens előtt új vizsgálatot tett, hogy a csepregi colloquium előtt a fő lutheránusokkal, még későbbi nagy ellenfelével Reczés Jánossal is teljes egyetértésben élt s 1587-ben márc. 12-dikőn a legtekintélyesebb és leghíresebb csepregi lutheránus gyűlésben hirdette ki azokat az evangelikus egyházi kánonokat, melyeket a sopronmegyei ág. hitv. evang. seniorok szerkesztettek s a melyek 1598-ban nyomtatásban is megjelentek? De végérvényesen eldönti a kérdést magának a csepregi colloquiumnak története és az az egykorú bizonyíték, amelyet épp az Egyesség könyvének fent említett elüljáró beszéde szolgáltat. A csepregi colloquium megtartását egyenesen a titkon mindinkább terjedő s szakadással fenyegető kalvinista, helyesebben Karlstadt s Zwingli-féle (kiváltképen az úrvacsorára vonatkozó) tanok terjedése tette szükségessé. Németországban e veszedelemnek 1577-ben az u. n. „Formula Concordiae"-vel akarták útját állani, — de az a concordia még nagyobb discordiara vezetett s ennek hullámai átcsaptak hozzánk is slegjobban feltornyosultak éppen Dunántúl. Két hatalmas, mondhatni eró'szakos egyéniség, Beythe Istvánág. hitv. evangelikus superintendens s németujvári pap és Reczés János csepregi ág. hitv. evangelikus esperes és pap állottak egymással szemben. A vidék hatalmas ura Nádasdy Ferencz gróf látván, hogy a mindinkább kiélesedő hitviták elvégre is teljes meghasonlásra, sőt szakadásra vezetnek, különösen Stansith Horváth Gergelynek, a szepesi dinasztának és alispánnak ösztökélésére, a ki Sculteti Szörényt, Wagner Márton bártfai evang. pap hivatalbeli utódát, felszentelés végett az akkoriban tiszta lutheránus Grácba kisérve, épp nála időzött, elhatározta, hogy az egyházi béke helyreállítása céljából értekezletet hív össze. Ez értekezletet 1591. jun. 2. és 3-dikán Csepregen meg is tartották s abban Nádasdy Ferencz grófon és a Grácból akkorra már visszatérő Stansith Horváth Gergelyen s Sculteti Szörényen kivűl igen sok világi s egyházi férfiú vett részt. Nádasdy Ferenc gróf meghívására természetesen megjelent ott maga Beythe István is s a vita főként az Ágostai Hitvallás 10-ik vagyis az úrvacsoráról szóló cikke felett úgyszólván kizárólag Beythe István és Sculteti Szörény között folyt. A második napon azonban hirtelen félbeszakadt, mert Beythe István a vitát folytatni nem akarván, nagy haragra gyúlva (ira vehementi exarsit) a gyűlést fiával, Andrással együtt boszúsan (indignabandus) oda hagyta.