Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 91 a vele egyetértő és szintén Halléban tanult Rabbacher András, itteni lelkésznek hívására. A szabad lakáson s egyéb apróbb járadékokon kivül 300 frt volt a fizetése s minden tanulótól évnegyenként egy-egy garas tandíj. Még e nagy paedagogusunk is alá vetette magát az újévi cantatiók szokásának, amiből 15 frt volt a jövedelme. Ide jövetelekor oly mélyen sülyedt volt az iskola állapota, hogy összesen csak 40 tanuló látogatta. Tehát itt is reformálnia kellett. Terveit „De ludo bene ac prudenter instruendo aperiundoque" c. székfoglalójában adta elő, melyet a gyülekezet helyeselt és egész terjedelmében elfogadott. Részletes tantervét kéziratban a pozsonyi lyceum levéltára őrzi. Franckenak és a hallei tanintézeteknek hatása elég világosan szembe tűnik ezekben, de még sem szolgailag utánoz. A pozsonyi lyceum történetében méltán adták meg neki a „rector et instaurator scholarum Posoniensium" megtisztelő disznevet. 1719-ben az igazgatói állást a lelkészivel cserélte fel ugyanitt. Ez állásában is mint felügyelő nagy befolyást gyakorolt az iskolák vezetésére. Gazdag irodalmi munkásság után 1749, halt meg. (Lásd: Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ev. lyceum tört. Pozsony 1896. 127—224. lap.) Az igazgatóságban a pozsonyi születésü Beer Frigyes követte, ki a magyar nyelvet Győrött tanulta, 1714-ben a lanzendorfi árvaház tanintézeteiről külön tudósítást adott ki, Pozsonyban pedig mint rector igen becses, új tantervet készitett s külön tanfolyamot rendezett a magyarul tanuló ifjúság számára. Bél tudományának és paedag. irányának — különösen a nyelvészeti, földrajzi és történeti irodalom terén — méltó örököse volt TomkaSzászky János is, ki Győrből Torkos András kezei alól került Pozsonyba 1732-ben. Ez is gyakorlati munkásságán kivül több jó tankönyvével tett a hazai nevelésnek kitűnő szolgálatot. Ε három jeles nevelő mellett Spener és Francke irányának kiváló hive itt Pozsonyban a magyar-tót ajkú lelkész, a t.-szent-mártoni születésü Miletz Illés, ki egyéb iskolák mellett Nagy-Enyeden a tudós Páriz Pápai Ferencet is hallgatta. Előbb özv. báró Calisiusné Révay Erzsébetnek volt udvari lelkésze Bitsén, 1730. óta pedig Pozsonyban működött, hol Bél mellett is mint szigorú erkölcsű, és magas műveltségű férfiú nagy tiszteletben részesült. Tevékeny, munkás pap, Spenernek lelkes hive. Ennek és Rambachnak több müvét lefordította tót nyelvre, s az ő érdeme az az első magyar nyelvű konfirmácziói tankönyv, mely 1736. jelent meg. íme a három kiváló központon hány jeles paedagogus, aki mind Spenert és Francket vallja mesterének. Tőlük öröklik a tevékeny buzgalmat, az erős hitet, melylyel a nehéz időkben minden akadályt leküzdenek. Az ő műveiket fordítják nyelvünkre, az ő tanrendszerüket veszik át, de nem szolgai utánzással, hanem a magyar nemzet jelleméhez és külön szükségleteihez alkalmazkodva. Elmondhatjuk, a hallei pietismus talán egy külföldi nemzetre se