Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 89 Torkos mellett Győrött kezdte tanítói pályájál Bárány György is, Francke magyar tolmácsa, ki a mesternek apostoli buzgalmából legtöbbet örökölt. Ez a beledi (Sopron m.) születésű ifjú a szünidőkben otthon aratott és mezei munkát végzett, hogy a tanulás költségeit megszerezhesse. Torkos tanítványa volt már mint gymnasista, utóbb pedig Pozsonyban is tanult. Már mint tanulót pietistának gúnyolták. Mert ez volt a csúfneve mindannak, aki a latin mellett a görög és héber nyelvhez is értett. Majd mint az eperjesi Roth fiuk nevelője Halléban 2 évet töltött. Itt különösen a katechetikai szeminárium nyerte meg tetszését s már ott künn megfogadta, hogy a vallásoktatást ő is ily módon fogja itthon folytatni. Breithaupt avatta lelkészszé Győrött. 1711—13. volt tanár és segédlelkész. Mint nagyvázsonyi lelkésznek első dolga, hogy kérőlevelet bocsát ki a balatonmelléki iskolák jobb lábra való állítása érdekében. Mint nevelő oly hirnevet szerez itt, hogy a r. kath. Zichy Imre gróf vele taníttatja hajadon leányait. Apostoli buzgalma Tolnába viszi, hol a betelepült németek közt egy új egyházmegyét szervez. Az irodalmi munkásságban is fáradhatatlan, egyik művet a másik után írja az ifjúság, a tanító és lelkésznevelés érdekében. Bizalmasa volt itt Mercy Ferenc tábornok kormányzónak, aki unokaöcscsét, a későbbi párisi követet, szintén Báránynyal neveltette. 1757. halt meg mint főesperes és sárszentlőrinczi lelkész. Hozzá méltó fia volt Bárány János, dunántuli püspök és felpéczi lelkész, kiváló paedagogus és író, ki egészen atyja szellemében működött. Ez a fia irta meg Bárány Györgynek igen értékes verses életrajzát. (Közöltem M. prot. egyhtört. Adattár 1906 81. lap.). Torkos mellől került kí a körmendi születésű Kis Péter, ki 1702. volt Halléban s majd porosz királyi stipendiummal Berlinben és Königsbergben (valószínűleg Francke ajánlatára) töltött 6 évet. Itthon 1708. Szentgyörgyön (Pozsony m.) s Győrött 1710. volt rector. Utóbb Beleden és Nemes-Csoón lelkész. Az ő fia volt Kis Zsigmond a jeles téthi pap. Különösen kitűnt paedagogiai munkásságával és Francke iratainak nyelvünkre való átültetésével Vásonyi Márton, ki 1709—11 volt Halléban, azután győri tanár s 1724—37. vadosfai lelkész. Ez könyveivel és kiterjedt levelezésével még a távoli Brassóban is szerzett híveket a pietismusnak. Ilyen volt Szeli József, brassói ev. lelkész, ki a Dunántúlról hozatta a magyar könyveket s maga is adott ki egy kátét. Szintén győri tanár és segédlelkész s Torkosnak kedves barátja volt a rozsnyói születésű Sartorius Szabó János, ki 1724—56. Nemes-Csoón működött mint jeles tanító, lelkész és fáradhatatlan tankönyvíró, Torkosnak, Vásonyinak és a két Báránynak elválhatatlan jó barátja és lelkes munkatársa volt minden irodalmi vállalatukban. Ε körben nevelkedett a szakonyi születésű Tóth Sipkovits János is, ki két évet töltött Halléban Breithaupt házá ban, 1707—9 Győrött volt rector és diakónus. Mint téthi lel-