Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája
88 Payr Sándor. 2. A pietista nevelés központjai hazánkban s az itt működő tanítók. A Haliéban megfordult s ott Spener és Francke iránya által befolyásolt tanítók és lelkészek különösen három városi központot választottak működésük színhelyéül. Ezek voltak : Besztercebánya, Győr és Pozsony. Nemcsak a német és tót ajkú, hanem a tiszta magyar beszédű és gondolkodású dunántuli evang. lelkészek is nagy lelkesedéssel vették át a pietismus nevelési eszméit. Az orthodox Kermann Dániel püspöknek és az elfogult Szirmay Miklósnak erélyes fellépése s az 1707. évi rózsahegyi zsinatnak a pietismust sújtó határozata a felvidékieket elijesztette ugyan Halle látogatásától (lásd: Magy. pietisták c. dolgozatom 2—3. 1.) de oly önálló, erélyes egyéniségeket, mint pl. Bél Mátyás volt, az üldöztetés sem riasztott vissza a pietismus követésétől. Beszterczebányán volt lelkész a gályarabságot szenvedett Simonides János (j 1708), ki Wittenberget, Jenát s majd egész Európát bejárta. Valószínű, hogy Spenerrel is találkozott Dresdában, akit 1704. tót nyelven írt kátéjában hiven követ. Azért a rózsahegyi zsinaton kárhoztató ítéletet is mondottak e munkára. Mellette ugyan e városban volt iskolai igazgató 1697—1702, azután pedig lelkész Burius János, akit atyja, a történetíró száműzetése idején neveltetett Boroszlóban és Lipcsében. Ő hivta Bél Mátyást Besztercebányára, amiért már azzal is vádolták, hogy a pietismus fészkévé teszi e várost. Ő volt az, ki Rózsahegyen a pietismust védte és tiltakozott Arnd és Spener elitélése ellen. Bél Mátyás, e nagy nevű paedagogus 6 éven át (1708—14) tanított itt mint rector Francke szellemében, de működésének virágkorát mégis Pozsonyban töltötte. A beszterczebányai két pietista tanítónak baráti köréhez tartozott Mittuch Ádám nagyszombati, majd bazini rector is, több tekintetben modoros és különcködő nevelő, aki amazokkal együtt könyezve s majd fenyegetődzve kért Kermanntól kíméletet a pietisták iránt. A pietismus másik kiváló központja volt Győr, s az itt működő, többnyire Halléban tanult tanároknak és segédlelkészeknek mestere és atyai barátja lorkos András, a szentirásfordító és kátéiró, kiváló tudós győri pap (f 1737). Egykorú latin satira Bél Bárány mellett őt mondja a pietisták fejének. Jó barátja volt Bél Mátyásnak, ki a Francke veje által irt s általa lefordított, alább említendő művet, neki ajánlotta. Torkos is mint rector kezdte működését Győrött, az itteni jó hírnevű gymnasiumban s 1707. óta mint lelkész működött ugyanitt. Mellette tanárkodott és segédlelkészkedett a szintén Halléban 1701. tanult Károlyi István, a Hellenbach báró fiuk nevelője, a későbbi jeles győri egyházmegyei esperes és kispéczi lelkész (f 1737), ki a püspöki szék üresedésben léte alatt az egyházkerület nagyobb részét fáradhatatlan buzgósággal és nagy bölcseséggel kormányozta.
