Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 87 1. A magyar ifjak Halléban. A régi hírnevű, orthodox és tekintélyes Wittenberg és Lipcse, és a szelídebb, közvetítő Jena volt a XVII. században rendszerint a külföldre vándorló magyar theologus ifjak Mekkája. De ime a porosz király támogatásával egy új iskola is felütötte a fejét. A nagy tekintélyű Spener erre irányozza a figyelmet, a szellemes, bátor és szabad szájú Thomasius ide vonja az ifjúságot, Francke munkáiról pedig egész csudákat lehet hallani. A világlátni indult és minden iránt érdeklődő józan és világos fejű magyar ifjú is, ha már külföldön volt, miként kerülhette volna el Hallet, mely ekkor az egész tudományos világ figyelmét magára vonta s elhomályosította a régi, maradi egyetemek hírnevét. Azoknak az ifjaknak a száma is igen nagy, akiknek nevét a hallei egyetem anyakönyve megörökítette. De hányan lehettek ott átutazó peregrinus akadémikusok is, akiknek tandíjra nem került, de mint honfitársaik vendégei mégis elég időt töltöttek Halléban, hogy ott az egyetemet, az árvaházat, a catecheticum institutumot, az esztergályozó és üvegköszörülő nemes ifjakat, a könyvtárt, botanikus kertet, a muzeumot és más ilyen, a magyar ember előtt szokatlan dolgokat megláthassák. Meg azután nem volt olyan nehéz dolog annak a nagy Franckenak az ajtaján is bekopogtatni, aki még az idegen nemzetbeli koldusokat is megvendégelte és naplót vezettetett róluk. A magyar embert meg épen hogy szerette. Több magyar ifjú étkezett a szabad asztaloknál, Bél Mátyást pedig az a kitüntetés érte, hogy maga Francke fogadta őt házába nevelőnek gyermekei mellé. Ő tanította Francke kislányát, Freylinghausen későbbi feleségét és Francke kis fiát, az árvaház későbbi igazgatóját. Tóth-Sipkovits János, szakonyi fiu pedig, a Carolina resolutio után Dunántúl első ev. püspöke, Breithaupt házában volt szálláson. Mennyit láthattak, tapasztalhattak ezek a szerencsés magyarok, akik éveken át voltak az egyetem hallgatói és ily nagy paedagogusok házában szabadon járhattak-kelhettek! Erdélyből, FelsőMagyarországból és a Dunánlulról egyaránt özönlött ki az ifjúság Haliéba, mely valóságos lázat keltett itthon is. Nemcsak theologusok, hanem előkelő magyar főurak fiai, jogászok és orvosnövendékek is kimentek. így Hellenbach báró fiai Selmecbányáról, a Roth fiuk Eperjesről, Dobner Nándor polgármester fia Sopronból. Egyes magyarok állandóan is Halléban települtek le s honfitársaikat segélyezték, mint az erdélyi származású Schmeitzel Márton, ki tanár volt Halléban s a soproni születésű Eisenreich György, ki lelkész volt Halle újvárosában (f 1717). Bél Mátyást is ott akarták fogni, a Magdeburg melletti Bergen hivta meg igazgatónak, de honvágya haza hozta.