Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

6 Dr. Erdős József. túrát idézi, Origenes divinitus inspirata scriptura-nak, alexandriai Kelemen kijelentésnek tartja. A görög egyházban jó ideig nagytekintélyű iratként becsülték és az istentisztelet alkalmával olvasták. Az egész munka Visiones, Mandata, Similitudines című 3 könyvből áll. Benne az újszövetségi kánoni iratokból merített több rendbeli vonatkozás található; így Vis. 11. 2, 8 : ωμοσεν κίριοςκατά τοϋ νιου αντοΰ τους άρνησαμένους τον κνριον αυτών άπεγνωρίσ&αι άηό της ζωης ανιών cf. Alt. 10

3

3; Mand. Χ. 2,2: λνπεϊν το ηνενμα cf. Éf. 4 3

0; Sim. IX. 13, 5: εν ηνενμα, εν σώμα cf. Ef. 4 i ; Vis. IV. 2, 4: δι' orόενος ővvrj σω&ηναι εΐ μι) óta τον μεγ. και ενδόξου ονόματος cf. Act. 4

i

a. Α διψυχία-tói való óvást, a δυνάμενος σώσαι τάς ψυχάς υμών

, az έπισκέητεσ&αι ορφανούς και χήρας, az άκατάστατον κακόν, αντί στητέ τω διαβάλω και φεήξεται acp υμών

, az &χ.τρνφήσατε ν.αί εσ/ιαταλήσατε és több más kifejezést egyenesen a Jakab leveléből kölcsönözte, illetőleg idézte, ami bizonyítja, hogy a második század elején nemcsak a hit, hanem az erkölcsi élet terén is, ezeket a mi kánoni iratainkat foltétlen és egyedül szabályozó tekintélynek ismerte el a keresztyén köztudat. Irodalom. Jachmann, Der Hirte des Hermas. Königsberg 1835. Iloole C. Η., The Shepherd of Hermas. London 1870. Anger & Dindorf, Hermac ed. princ. Lips. 1856. Fabricius Jo. Alb., Codex Aprocryphus Ν' T'· Hamburg 1719. Eaffay S. Újszöv. Apokr. Pozsony 1906. d) Ignatios (Theophoros) antiochiai püspök, János apostol tanítványa, Traján rendeletéből Rómában az amphitheatrumban, kiéheztetett oroszlánok elé dobatva, hitéért kivégeztetett Ιΐδ-ben.

1) Hét görög levele (a smyrnai, efozusi, magnesiai, philadelphiai, trallesi, római gyülekezetekhez és Polykarposhoz) hoszabb és rövidebb recensioban maradt fön; az ntóbbit először Vossius Is. adta ki (Amstel. 1649), igazeredetűségét pedig Pearson, Vindiciae epistol. S. Ignatii (Cantabr. 1672.) védelmezte. Hasonlóképen e rövidebb recensio valódisága mellett szólanak az újabb kutatók (Rothe, Arndt, Lightfoot, Zahn) is, míg a hosszabb recensio eredetisége mellett kardoskodott Whiston W., primitive christianity revived (London 1711) ós Maier F. K., Theol. Stud. u. Krit. 1836. II. 340. Ε szép leveleiben egyfelől a zsidós irányzat ós a doketa eretnekség ellen, másfelől Krisztus istensége és a püspöki tekintély mellett küzd erélyesen, hivatkozva és útalva az írott újszövetségi evangéliomokra és apostoli levelekre, eképen: ad Philad. 5: προσφυγών τω εναγγελίφ ώς σαρκί Ίησοϋ και τοϊς άποστόλοις ώς πρεσβυτερίω εκκλησίας. Az efezusi levelében (16) Mk. emlékeztet ez a tételrósz: εις το 7ΐΰρ tó ασβεστον χωρησει. Jézust már Isten Fiának nevezi, υ ') Zahn, Ignatius von Antiochien. Gotha 1873.