Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

62 Marton Lajos. találtak fogódzó pontot a bibliában. Ezt kellett kicsavarni kezűkből s az egyház hitét igazolni és építeni velők szemben. Ehhez megint minden hatásos eszközt meg kellett ragadni. A kópleges magyarázat ilyennek bizonyult. Hitelre is talált, bár az ellenfél is használta. De a visszaélés, eltévedés veszélye mindig közel volt. Érezték, hogy szabályozni kell. Innen ezek a hermeneutikai kísérletek. Augustinus is óva int a szószerinti ós képleges beszéd veszélyes összezavarásától, de a kettőnek igaz és biztos kritériumát föntebbi meghatározásában nem tudja megadni. Ezt csak a szigorúan grammatikai-históriai értelmezés állapíthatja meg, melynek biztos útját a ki egyszer elhagyta, ingoványos talajra lépett. Példa maga Augustinus és követőinek serege. Ámde ez a hibája korának hibája. Erényei a saját erényei. Ε munka, bár túlságosan el van nyújtva és többféle felosztás által tagolva, mely mellett a tárgyalás nem egyenletes és nem kerülheti el az ismétlést, az áttekintése is nehéz, mégis rendkívül gazdag és mindenkor építő tartalma, emelkedett hangja, erős dialektikája ós sok szép részlete által messze kiemelkedik az e nemű kísérletek közül, és még ma is sok tekintetben igaz és hasznos kalauz. * * * ι Ezzel feladatunkat tulajdonképen kimerítettük. Ámde nem tudtam ellenállni a csábításnak, melyet Augustinus nagy exegetikai munkássága rám gyakorolt, hogy egybevessem az elméletet a gyakorlati kivitellel, mert hiszen ez a mű a bencések fentebb idézett szavai szerint „veluti clavis atque ars est rectae interpretandi rationis, quam adhibuit Augustinus et post eum catholici commentatores". Kettős ingere is lesz tehát annak a rövid szemlének, melyet a t. olvasó ozives türelmével a következőkben Aug. exegetikai munkái fölött tartani fogok.

1) Augustinus sok ilyen munkát írt mindkét testamentumhoz. Ezek közt vannak sorban haladó rendszeres kommentárok (enarrationes, expositiones), vannak a nehezebb kérdésekhez (quaestiones), tételekhez (propositiones) írt rövidebbhosszabb magyarázatok, sőt értekezések (tractatus) és rövidebb megjegyzések (annotationes), egyes szólásmódok, kitételek (locutiones) magyarázatai, egy kis bibliai tükör (speculum), a néphez intézett beszédek (sermones) s végül a levelek (epistolae) közt szintén vannak exeg. tárgyúak. Tekintsük meg ezeket rendben. A dogmatikai tárgyú műveiben foglalt exegesist, mivel tárgyunk s anyagunk így is nagy, mellőzhetjük. Augustinus a bibliát, mint már emiitettük, a korabeli latin fordítás alapján magyarázta. Hieronymus fordításának is igen kis mórtékben engedett tért'

2). Zsidóul épen nem ') Ismét a bencések kiadása alapján. ') Leginkább a Doctr. Christ. IV.-ben és a Speculumban, de ez utóbbinál vitás,