Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 61 helyekre nézve a megérteitekre utal, mint a melyekből a magyarázatnak ki kell indulni. Ha ezt csak ugyanazon író művére vagy műveire szorítaná, vagy oly írókéra, kikre ez, vagy kik erre voltak hatással, álláspontja egészen helyes volna, de mikor az egész bibliára kiterjeszti, téved ós tévedésnek nyit útat. Mert hogy a hermeneuta az írót úgy érthesse meg, a mint az író maga gondolta, az író álláspontjára kell helyezkednie úgy nyelvi, mint tárgyi tekintetben, nem a maga vagy más nézeteit vivón bele az író szavaiba, hanem az íróét hüvelyezvén ki azokból, az iró egyénisége s az erre ható külső ós belső tényezők ismeretének világításában. Második főszabálya Augustinusnak, melyet Böhringer materialisnak nevez

1), az, hogy a szentírás megállapított értelmének nem szabad ellenkeznie az egyház hitével ós erkölcsi felfogásával, mert ugyanaz a tartalom és szellem van mindkettőben, csak más alakban. Ebben is a már ismert dogmatismusa és gyakorlatiassága nyilatkozik. Ezért állította az I. könyv elejére azokat az általános dogmatikai és morális elveket, mintegy szempontokat, melyekhez a bibi. értelmezésnek igazodnia keli. Ha a tétel megfordítva állíttatnék fel, örömmel aláírnók, igy azonban azt jelenti, hogy a biblia értelme igazodik az egyházéhoz s nem megfordítva, a rai Aug.-nak szigorú inspiratio-tanával (a szentiratok égből jött levelek, emberi kézzel írva) nem nagyon illik össze. De ellenkezik a föntebbi hermeneutikai elvekkel is : az írást csak az írásból, az írót csak a saját álláspontjáról kell magyarázni! Az egyházi tan tagadhatatlanúl továbbfejlődést mutat a bibliaival szemben s most annak gondolatait viszi bele ebbe. A bibliát úgy nézi, mint az egyházi hit és morál szabályainak s példáinak tárházát, holott az az életet adja jó és rossz oldalával, mely egy magasabb eszményben és célban találja meg harmóniáját. El lehet képzelni, micsoda kényszerhelyzetbe jut a magyarázó, mikor pl. az Énekekénekét kell a regula fidei szerint értelmezni. Ebből csak képleges magyarázat segélyével menekülhet, melytől azonban csak a biblia szenved. Az előző részekben bőven foglalkoztam már ennek természetével és módszerével. Augustinus kora szükségleteinek kielégítésére használja, bár tudja, hogy kétélű fegyver. A keresztyénség kezdettől fogva nehéz helyzetben volt egyfelől az ó-testamentummal, másfelől a folyton kisértő hamis tanításokkal, eretnekséggel szemben. Úgy vélték, hogy az ó-testamentumot mindenestől fogva keresztyénileg kell magyarázni, a mi nem ment typusok és allegóriák keresése nélkül. Az eretnek irányok pedig mindig ') Én a két szabályt inkább positivnak és negatívnak merném nevezni.