Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 5 re v.al φιλοξενίαν (φιλοχενίαν

). ΤαΖτα γάρ oi πράοσοντες στυγητοί Ίψ ')εω ιηάρχουσιν ου μόνον δέ οι πράασοντες ταντα, αλλ« ν.αί οι σινευδοχοϋντες ανιοίς, a mi nyilván Pál apostol római levelének alapos ismeréséről tanúskodik. Ugyaninnen merített vonatkozások az 51. fejezetben ών το κρίμα πρόδηλον ίγενή&η (R. 3 8), c. 3: δάνατος είσηλ&εν εϊς τον ν.οσμον (R. 5

1

2), c. 32 : ίξ αντοΰ ό κύριος Ίησους το κατά σάρν.α (R. 9 r

>), C. 63: vno9 είναι τον τράχηλον (R. 16 4). Ismeri a Pál korinthusi, fogságbeli, sőt a negativ kritika szerint a második századból származottaknak vélt pásztori leveleit is, amelyekből kölcsönzött kifejezései p. o. ezek: c. 29: άγνάς v.al αμίαντους χείρας αΐροντες ?ιρος αυτόν (1. Tim. 2 8), C. 2: ετοιμον είς πάν έργον ίίγαίΐον (Tit. 3!), C. 32 : έργων ών κατειργασάμε&α εν (Tit. 3 5) és σεμνός, σώψρων, ευσεβής, άναζωπυρεΐν, ίιρόσν.λιοις, βδέλνκιος κτλ szavak. Feltűnően használja a Péter kifejezéseit is, p. o. c. 59: έκάλεσεν ήμας εκ τον σκότους εις φως (1. Pét. 2

9), továbbá a πληΰυν&είη, άγαδοποαα, απροσω/ιολήπτως, νπογραμμός péteri hapax legomenonokat. De még inkább, szinte szokatlan szabadossággal idéz a Zsid. levélből, nemcsak, hanem számos mondatot, meg egész sorokat is közöl belőle, v. ö. c. 43 és Zsid. 3 5 c. 17 és Zsid. 11 3

7 c. 35 és Zsid. 11

3

l, úgy hogy Eusebios (h. e. III. 38) méltán mondhatta róla, miszerint εν fj t. i. római Kelemen a saját levelében της προς εβραίους πολλά νοήματα ;ταραϋείς, ηδη δε και αΰτολεξεί ρητοίς τιαϊν εξ αύιης t. i. a Zsid. levőiből χρησάμενος, σαψεστατα ιιαρίστησιν, οτι μή νέον υπάρχει τυ σύγγραμμα. Mindez ismét a mellett szól, hogy az újszövetségi kánoni könyveket már az apostoli korszakban, mind a keresztyén egyházi köztudat, mind az irodalmilag működő egyik legrégibb apostoli atya, római Kelemen, szabályozó tekintélyű iratokúi ismerte el. γ) Herma» apostoli atyát főképen a Muratori-kánontöredék (Antiquitates Italicae medii aevi T. III. Modiolan. 1740) eme mondata alapján: Pastorem vero nuperrime temporibus nostris in urbe Roma Hermas conscripsit, sedente cathedra urbis Romae ecclesiae Pio episcopo, fratre ejus, némelyek I. Pius (142—157) testvérével, mások ellenben a régi atyák (Eirenaios, Origenes) fölfogása szerint a Pál apostol római levelében (16 í

4) említett Hermasszal azonosítják. A neve alatt fönmaradt Ποιμψ című munkát még a negativ kritika szerint is, legkésőbb a második század első felének a végén, szerintünk a kezdetén írta, eredetileg görög nyelven, melyet azonban a 19. század közepéig csak latin és aethiop fordításban ismertek, de ma már a Tischendorf által felfedezett sinai kéziratban (Leipz. 1863) görögül is megvan. A Ποιμήν látomások és példázatok alakjában tolmácsolt erkölcsi intelmeket tartalmaz. Eirenaios (iV. 3) mint scrip-