Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 53 is. Szemlét tart e reális tudományok fölött s egyenként állapítja meg értéköket, miközben sok igaz és sok furcsa ítéletet, megjegyzést tesz. Általános elvül kimondja, hogy bárhol, ha a pogányoknál találja is a keresztyén ez ismereteket, meg kell becsülni és el kell sajátítani, ha a szentírás megértésére képesítenek. Ez az elv méltó a classicus míveltségű szerzőhöz. Két osztályra osztja őket: az elsőbe az oly dolgok tudományát, melyeket az emberek maguk létesítettek, másikba azokét, melyeket már véghezvive, vagy isteni végzésből létesítve, csak megfigyeltek, észrevettek az emberek. Az előbbiekkel szemben nagy vigyázatra és kritikára van szükség, mert némelyek babonások, mint pl. a bálványok, daemonok, teremtmények cultusára vonatkozók, a különféle mágikus mesterségek, jóslások s más babonák, melyeket kerülni kell; más részük nem babonás, de csak némelyik hasznos és szükséges, mint pl. a viselet a nemi és társadalmi tisztesség és szokás szerint, a súly, mérték, pénz, szám, nyelvek ós irás ismerete; másik pedig felesleges, mint pl. a képek, szobrok

1) s a hazug költött mesék gyártása. A tudományok második osztályát, melynek tárgyait nem az ember, hanem az idő és isteni végzés hozta létre s az ember csak kikutatta, meg kell becsülni s nem szabad emberi intézménynek tartani. Egyik ága a testi érzékletre (elbeszélés, demonstrálás, tapasztalás által), másik a lélek értelmére tartozik. Az előbbiek közt legfontosabb a história, mely a szentírás tárgyi megértésének első feltétele. Ez elbeszélés (narratio) segélyével sajátítható el. Azért nem tekinti emberi institutumnak, mivel a dolgoknak rendjét, melyeket a história elbeszél, Isten állapította meg niegváltoztathatlanúl. Fontosságát példákkal bizonyítja. Pl. Plató bámulói azt mondták, hogy Jézus az ő irataiból merítette tudományát, mivel Plató jóval ő előtte élt. Ambrosius püspök erre megvizsgálta a világtörténelmet s úgy találta, hogy Plató Jeremiás próféta idejében ment Egyiptomba, hol akkor Jeremiás is élt. Plató ennek oktatása mellett tanulta tudományát, a héber irodalomból. Mert a héber nép irodalma előtt még Pythagoras sem élt, kinek utódaitól tanulta Plató állítólag a theologiát. így tehát az !idők megvizsgálása után sokkal hihetőbb, hogy Plató és a többiek tanulták a mi irodalmunkból, a mi jót és igazat mondtak, mint hogy Jézus Kr. Platótól.

2) *) Ε nyilatkozatot a már ekkor is képtisztelő kath. egyház typikus képviselője és vezére bizonyos fentartással teszi: „Et hoc totum genus inter superflua hominum instituta numerandum est, nisi cum interest, quid eorum, qua de caussa, et ubi, et quando, et cujus auctoritate fiat." ') Persze, az egyik époly kevéssé igaz, mint a másik, de ez a vita megvolt ekkor is, később is, miként fentebb Cassiodoriusnál láttuk. A Plató